#blueterflyversek

Fakó kép, halvány színek. Színes múlt, széttört szívek. Szétfolyt tükörkép, üvegdarabok. Két ember, kik boldogtalanok. Csalódott arcok, törött maszkok. Életlen kardok, néma hangok. Elszökött lélek, poros harangok. Üres fészkek, halott galambok. Törött szárnyak, eltépett képek. Fájó emlékek, mérgezett méreg. Csalódott szív, kettétört álarc. Békés háború, élet-halál harc. Kihűlt test, megjátszott törődés. Hazug szavak, értelmetlen kötődés. Elfolyó érzelem, kegyetlen vég. Elveszítettelek, de kereslek még.

Ezer felhőszilánk kezemhez ér, A szállingózó lélek utcazenél, Az élet és a kudarc egymásba fullad, S a szállingózó lélek a szakadékba hullhat.

Ölelni téged, érezni szíved, Szíved ritmusára írni a rímet. Szemedbe nézni, s elveszni benne, Megtestesült vágyam lenne. Elolvadni halvány ajkadon, Megtenném egy bársony hajnalon. Szeretni téged, magamnak tudni, Megfogni kezed, s világgá futni.

Lobog a tűz, de nem vagy itt. Ha akarnád sem tehetnéd, hogy az időt vissza vidd. Itt voltam neked, de nem vetted észre, Nem akarok emlékezni erre az egészre. Kereslek a lelkemben és meg is talállak, A tűz ellobogja, hogy értelmet se találjak - a dalnak, mert felfalnak az érzések, Bennem felébrednek az elfeledett kérdések. Mondd merre menjek, teljesen elvesztem benned, Magyarázd el, biztos van még rám egy perced. Had feleljek, neked sincs több kérdésed, Ok, talán átbasztál, de nem vágod a mértéket. Reméltem, hogy nem hagysz el, de tudtam végig, egy dologra kellettem, de te elértél a célig. Te voltál a bűnöző és én voltam az áldozat, Eljátszottad, hogy valóra keltetted az álmomat. Te, aki válogat, nem kellett, ki támogat, Csak dobálod a lányokat, és nem más téged, hanem te baszol át másokat, ilyen a véred.

Széttépett papírok a kukába dobva, A szívem nem csak eltörött, de el is lett lopva. Épp ezért könnyezek, mert elmossa a mondatot, Bár csak elfelejteném, azt a kurva szombatot.

Csak te hozol napfényt napjaimba, Te adsz védelmet, mikor bezársz karjaidba. Megszűnik a világ, mikor ajkaddal hozzám érsz, Cserébe a szívemből egy darabot kérsz.

Szeretnék veled lenni minden percben, Te vagy az egyetlen, ki sosem hagy cserben. Minden perc csak úgy sercen, Amennyire szeretlek, leírni nem tudom ebben a versben.

Ha csillag lennék és ragyognék az égen, Ha egyedül lennél és sétálnál az éjben, Neked adnám az összes fényem, Hogy legyél velem fenn az égen.

Tovább kattog az óra, csend van és sötét, Majd hirtelen egy ismeretlen odahajol föléd. Az idegen, egy elveszett csillag, ki keresi a helyét, Semmit sem tud, csak azt, hogy először ő szeretett beléd.

Bámulta a zöld szemed, amiben látta a világot, A jövőjét, és ahogy megjavítod az összetörött szilánkot. Szilánkot, mely a szívéből törött szét, Elveszett minden, ami rossz, ami szép.

De megtalált valamit belőle, a legfontosabb részét, Ez adta vissza neki, a legvilágosabb fényét. Szeretlek Téged… teljes szívemből, Miattad lett mindennapom szivárvány színekből.