#barothy

A 2009-ben rendezett dalested címe, a Baróthy Angyalai, ma már az előadásaid létrehozóinak megjelöléseként szolgál. Honnan jött ez a név?

A 2009-es Krízis-dalestet még az osztálytársaimmal, az AlkalMáté Trupp rendhagyó előadásaként rendeztem meg, aztán szerettem volna ezt a dalestes dolgot folytatni és ehhez kellett találni egy nevet. Baróti Lajos a magyar labdarugó-válogatott szövetségi kapitánya volt az ötvenes években és az egyik haverom nagybátyja a baró helyett mindig azt mondta: „ez Baróti Lajos”. Más társaságokban később engem kezdtek el így hívni, mert én voltam az a srác, aki mindenre azt mondta, hogy ez Baróti Lajos. Vannak, akik mai napig Baróthynak hívnak, tulajdonképpen a becenevemmé vált. A Charlie Angyalai film után pedig megszületett a Baróthy Angyalai, ami remélem, ma már érvényes név tud lenni.

Minden egyes rendezésedben kulcsszerepet játszik a zene.

A zene rendkívül sokféle kísérletezésre ad lehetőséget. Mikor a Zeneakadémián tanítottam volt egy olyan ötletem, hogy írjunk át egy szappanoperát operává. A kísérlet lényege az volt, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedjenek az előadók és ne az operai színjátszás széles gesztusait, hanem átlagembereket lássak viszont a színpadon. Ráadásul az operaéneklésben a szöveg csak másodlagos, nem muszáj értened – elég, ha elolvasod az ismertetőszöveget – nekem azonban arra van igényem, hogy értsem, miről beszélnek. Áriázzon úgy az előadó, mintha a Jóbarátok kanapéján ülne és nyomná a poénokat egymásután. Ebből a kísérletből végül született is egy előadás a HOPParttal. 

November 6-án kerül bemutatásra a Láthatóságiak – Kis szenitvánéji zene című Shakespeare feldolgozásod. Kik ezek a Láthatóságiak?

Ők a Mesteremberek, akik mint a kukások, vagy a helyszínbiztosítók láthatósági mellényt viselnek. Amatőr kifliben szorosan egymás mellett állva elkezdenek próbálni valamit, de teljesen kétséges, hogy egyáltalán van-e értelme.

Kik a Láthatóságiak Baróthy Angyalai?