Tegnap vĂ©gre befejeztem a csalĂĄdi fotĂłk lefƱzĂ©sĂ©t, rendszerezĂ©sĂ©t. A szĂŒleim 2017-18-ban haltak meg, utĂĄna eladtuk a csalĂĄdi hĂĄzat is, Ă©s az akkori albĂ©rletben ĂŒlve Ășgy Ă©reztem, hogy mindennek vĂ©ge. A hĂĄzban talĂĄlt összes fotĂłt beraktam 3 IKEĂ-s költöztetĆs karton dobozba. A következĆ Ă©vben elkezdtem Ćket rendszerezni, lefƱzni, de aztĂĄn fĂ©lbemaradt a munka. RĂĄ se bĂrtam nĂ©zni azokra a kĂ©pekre.
Most, ezen a hĂ©tvĂ©gĂ©n jutottam el oda, hogy vettem dossziĂ©kat, kaptam a tesĂłmtĂłl fotĂł lefƱzĆs genotherm "bugyikat', Ă©s mĂĄsfĂ©l nap alatt megcsinĂĄltam az egĂ©szet.
Ma mĂĄr arra is maradt idĆm, hogy elmenjek boltba, meg este megnĂ©zzek egy filmet.
ĂjranĂ©ztem sok Ă©v utĂĄn A HollĂłt. Bruce Lee fiĂĄnak, Brandon Lee-nek az utolsĂł filmje. Arra mĂĄr nem is emlĂ©keztem, hogy a filmben mi a többször elhangzĂł mondat:
It can't rain all the time.
JövĆre lesz 30 Ă©ves ez a film.
