#3nap

Már a 3. napnál tartunk, ami azt jelenti 10%-ot teljesítettünk.. 😊 Haladunk lépésről lépésre. 😊

Tegnap olyan jól esett a zumba, mindenemet sikerült átmozgatnom. Még akkor eldöntöttem, hogy ma torna lesz a soron.

A YouTube-on rátaláltam Jillian Michaels videójára. A gyakorlatsor hosszúsága, és nehézségi foka is tökéletesen megfelelt. Nagyon jólesett. Változatosak a gyakorlatok, ami nagyon tetszik... 😊

Most, így a 3. nap után kezdem érezni mindenem, ami kifejezetten tetszik... 😊 Azt hiszem picit be voltam “állva” már. Hiába mozogtam eddig is, de nem volt rendszeres...

Ugyan a kora reggeli mozgás még nem jött össze, de lesz 2 nap, ebben a 30 napos kihívában, amikor csak akkor lesz időm. Mert ezen a 2 napon, hajnalban fogok indulni itthonról, és késő este fogok hazaérni.

Szóval a következő szokás amit bevezetek, a kicsit korábban fekvés, és a korábban kelés lesz. 😊

Mivel hétfőtől szerdáig délelőttönként óráim vannak az egyetemen, így csak délután járok dolgozni.

Hogy mit dolgoztam ma, az teljesen lényegtelen esetünkben. De üzenem minden joghallgatónak, jogásznak, ügyvédnek, hogy le a kalappal előttük, mert a magyar törvények feldolgozása agyilag egy nem ezzel foglalkozó személynek nem éppen kellemes feladat. Szóval tiszteletem :D !

A mai első szürreális élményem akkor következett be, amikor a parlamenti "menzán" parajos gnocchi-t kértem sajttal, és megláttam, hogy mennyibe kerül. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a magas ár hökkentet meg, az nagyon téved! 

Ez a döbbenet csak tovább fokozódott, mikor a cappuccino-ért fizettem.

(A menza kifejezés azért erős túlzás, mert először is a pult mögött helyes kis ruhában vannak az étel kiadók. Másodszor, akárcsak egy normális étteremben, amikor az étel a tányér szélére fröccsen azt letörlik, az itt is végbe megy. Kötve hiszem, hogy a suli menzán ilyen valaha is előfordul! :D )

De ha ez nem lenne elég, a kollégák dohányozni szerettek volna, így elkísértem őket. "Nyilvánvalóan" nem fáradtunk ki a parlamentből a Kossuth térre, hogy ott vegyék magukhoz a nikotin adagjukat, de nem ám. Van erre kialakítva egy belső udvar. Na, nem ám akármilyen hely. Felhívnám a figyelmet, hogy hősugárzók vannak elhelyezve a belső udvaron, hogy nehogy a dohányosok fázzanak egészségük rombolása közben! 

And last but not least, a parlamentben posta is van, így a mai csodás napon ott adtam fel a továbbtanulási hitelesítő lapomat, csak, hogy feltegyem a cseresznyét a hab tetejére, és a szürrealitás betetőzzön. 

Mára ennyi DióHéjban!

Marék Veronikának van egy meséje, a címe: A csúnya kislány. Máig a kedvenc meséim közé tartozik, mert úgy éreztem én is egy olyan kislány vagyok, akit nem vesznek észre, mert nem olyan tehetséges, ügyes vagy kreatív, mint a többiek. Senki nem hiányolná, ha eltűnne. Még csak nem is olyan szép, mint mások, ezért még erősebben érzi azt, hogy láthatatlan. Szürkeegér. Nem tűnik ki a tömegből. Átlagos.

Klaus Douglass „tyúk” és a „sas” példájából is ez csengett ki az este folyamán: bebeszélték nekünk, hogy nem sasok, hanem tyúkok vagyunk. Vagy pedig sasok, akiket tyúkokká tettek.

Visszatérve a meséhez… A kislány is elhitte azt, amit a többiek állítottak róla. Elkeseredett és világgá ment. Út közben megmentett egy katicabogarat, visszatette a madárfiókát a fészkébe, bekötözte zsebkendőjével a törött faágat. Sasként viselkedett, de önmagát tyúknak hitte.

Számomra hatalmas felismerés volt az, hogy nem csak én hihetek Jézusban. Jézus is hisz bennem. Fantáziát, és olyan tulajdonságokat lát bennem, amelyeket senki más nem vesz észre. Még én magam sem. Ő már akkor hisz bennem, mielőtt én hinnék saját magamban. „Tudom, hogy mélyebbre látsz puszta felszínen át, bennem te kincset találsz”- énekelhettük az első napon. Jézus látja azt az istenképet, a kincset, amit elhelyezett benned, bennem. Egy olyan lehetőséget lát benned, amit egyedül ő tud felszabadítani.

A fő kérdés pedig: úgy tekintek a másikra, akiért Jézus feláldozta az életét? Vajon én meglátom a másikban a sast? Segítek kikutatni azt, hogy Isten hol szeretné őt látni, milyen ajándékokat kapott vagy hová akarja őt állítani? Vannak körülöttem olyanok, akiknek segíthetek felismerni, hogy nem a „baromfiudvarba” valók? Tudok mások támasza lenni?

A mese végén kiderül, hogy a kislány igaziból nem is csúnya. Mindenki tündérnek hitte, mikor visszatért közéjük az erdőből. Rá sem ismertek. Már nem ő a csúnya kislány: Évike az. Van helye, van feladata. Felszabadult.

Olyan jó lenne, ha csúnya kislány helyett Évikék lehetnénk (fiúk, ti nyugodtan legyetek Ádámkák), ha felismernénk és meglátnánk magunkban és a másikban a sast a tyúk helyett. Szürkeegér helyett Isten képmásai és erős harcosai. A lendületes tanítás után egy szál gitárral, egy cajon dobbal és egy basszusgitárral várt bennünket a „nagymama konyhájából” alakult MISKA együttes. Jól ismert, régi dalokat új színben mutattak be feldolgozásaikban. Még egy „háromvagonos” vonatozás is kerekedett egy régebbi dal hallatán. :) Saját dalaik fiatalos stílusban, mély mondanivalóval, ritmusos, pörgős hangzással dobták fel az este további részét.

Tegnap nem volt időm...