#20170930

Egy párhuzamos világban nincs olyan,hogy most.

Egy párhuzamos világban még mindig azon a rossz kanapén fekszel,fuldokolsz-nevetsz,

én meg szédülök.

Mert éjjel van.

Mert már nem is éjjel hanem a másnap határán.

Mert nem vagy elég.

Mert túl sok vagy.

Mert nem akarjuk, hogy vége legyen.

Mert tudom, mert ugyanúgy meg akarod nézni, ahogy feljön a nap,

mert a szemeid ragyognak, hogy várjunk, hogy ez rendben van.

Hogy már három órája nem írtál vissza senkinek,

hogy azt mondod, szörnyen nézel ki, és hagyod, hogy mégis lássunk,

és ez vagy te.

És ebben a párhuzamos világban

mindig három óra ötven van, és sosem fáradunk el,

és sosem kell felkelni másnap reggel,

hogy visszatérjünk a valóságba,

hogy vége legyen.

Ebben a párhuzamos világban

időtlen időkig öleljük egymást

a szeles augusztusi hajnalban.

上坂すみれ 公式ブログ - 秋のつどい 〜奥様は無法地帯〜