Én: Most vagyok itt utoljára, mert le kell zárnom ezt. Többet éreztem mint szabadott volna. El kell mennem
Ő: Támogatom! De ha túl leszel ezen, a kapu nyitva marad, várlak vissza bármennyi idő is legyen.
Én: Nem! Azt a kaput én végleg bezárom!
Eddigi életem legfájóbb mondata volt ez. 💔 Egyszer vajon képes leszek megbocsátani magamnak?













