#11.12.

Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs".

Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva.

Egyedül.

A hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük.

Utólag.

És jönnek az emlékek, a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt felkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték.

A hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:

-Milyen hülye voltam!

Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet!

Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is!

Másképp szólnék hozzá?

Másképp látnám, másképp ölelném és elmondanám neki azt, hogy mit is?

Nem a szavak.

Nem a veszekedés.

Nem az utálat.

Nem a rosszindulat.

A csend.

おやすみ。 Good night…

今日は、柄にもないことを やってみたりして🙃

続くかどうかは わからないけど、

はじめなきゃ 続くもなにも ないわけで。

続けば、いいね。

続かなくても、それはそれで、わたしらしくて いいね。

…なんて 言ってみる🤭(笑)

がんばれ〜、わたし。

がんばらないように、がんばれ〜。

でも。

☝︎朝ごはん

☝︎夕ごはん

かぶの葉っぱを使いきりたくて……

ほんとうは "しらす"があれば よかったんだけど、

なかったので、冷凍庫にあった "明太子"を使って

「 明太子とかぶの葉のまぜごはん 」 を作ってみたら

思いのほか、おいしくできたので ハッピー😊✨

メインどころ(?)の "かぶ本体" は、

「 鶏とかぶのきんぴら」 として、主菜に。(量が少ない…)