Te vagy az akire oly sokĂĄig vĂĄrtam.
Te aki nĂ©lkĂŒl a hidegben, esĆben ĂĄlltam.
Ăs vĂĄrtam. VĂĄrtam valamire. Valakire.
RĂĄd. Igen rĂĄd. Ć rĂĄ.
Veled lenni, olyan mint egy kĂŒlön Ă©let.
EgyĂŒtt lenni amĂg be nem következik a vĂ©gzet...
A gondolattól hogy én és te.
Vagy vårjunk csak, ez maradjon a végére.
Megismerni egy hƱvös estĂ©n, mikor mĂĄr kihalni kĂ©szĂŒlt a remĂ©ny.
Félve mélyen a szemébe nézve.
Ăs mĂĄr akkor rĂłla ĂĄlmodoztĂĄl Ă©gve.
Milyen lehet elveszni karjai ölelésében.
Bele akartam vågni ebbe az érzésbe.
Majd ismét elhagy a remény.
S próbåltam bele låtni a regénybe.
De szĂvemben csak zƱr volt.
Az agyam ki kapcsolt.
Az égre nézve megjelent egy fényfolt.
Egy hajó épp a hullåmokkal harcolt.
Majd hirtelen megszƱnni kĂ©szĂŒlt a vilĂĄg.
KörĂŒlöttem kihalt a kĂŒlvilĂĄg.
Az ågyban fekve s zenét hallgatva.
Egy Ă©rtesĂtĂ©sre fejem felkapva.
MĂĄr majdnem mindent feladva.
Ăjra Ă©s Ășjra csak az ĂŒzenetet olvasva.
Elmosolyodva néztem estefelé.
S testemet åtvenni kezdé.
Miért csak most? Ismételgetém.
De szememre ålom nyomult, gyöngécskén.
Jobban megismerni, beleszeretni.
Minden percben egy mosolyt csenni.
Ătölelni, megcsĂłkolni s szeretve lenni.
Soha nem akarok innen elmenni.












