Egy érdekes beszélgetés részese voltam, ami egészen új dolgokat adott nekem.
Egész idáig nem tudtam elképzelni, hogy emberek élnek úgy, hogy kisgyerek koruktól kezdve semmilyen érdemi információt nem kapnak a szüleiktől sem a világról sem arról, hogy hogyan igazodjanak el benne. Nem beszélnek érzelmekről, de még egy családi tragédiát sem beszélnek ki. Mindent csak végigcsinálnak.
Az egész élet egy felszínes vagy csak alacsony mélységig ható módban üzemel.
Nincs rá idejük és nem érzik szükségét sem. Csak legyenek rendben a dolgok, legyen vacsora, legyen lenyírva a fű, legyen tiszta a ház, menjen iskolába a gyerek, de ne legyen vele gond A gyereknek meg még 14 évesen sincs elképzelése se, hogy mi szeretne lenni, mert egyszerűen semmit sem tud a világról, mert a szülei számára sem létezik a nagyvilág. Nincsenek célok, csak napok vannak egymás után.
De szépen élnek, megbecsült emberek, tiszta udvar, rendes ház.
És a gyerek viszi tovább ezt a mélység és így empátia és tartalom nélküli életet, hiszen csak ezt ismeri igazán.
És éli az életét, lemerevedve. Belebénulva a pillanatba, amikor a családi tragédia nem lett kibeszélve, nem lett feloldva. Ahhoz a veszteséghez képest minden bagatell, ha azt nem kellett megbeszélni, akkor bármi mást minek kéne? Ez a tanult minta. Nem kell érzelegni, nem kell foglalkozni a fájdalmakkal, veszteséggel, csak mindent csinálni kell. Nyírni a füvet, elültetni a babot, megfőzni az ebédet, venni új fűnyírót és új ebédhez alapanyagot. És persze nősülni és vállalni a besikeredett gyereket. Nincs más út.
Aztán elválik, és akármilyen sekélyes is az érzelmi élete, ez kirántja a lába alól a talajt. Nincs semmilyen eszköze, semmilyen tartaléka, semmilyen kapaszkodója. Nem tanult semmit, akárhány éves is, csak azt tudja, hogy tiszta udvar-rendes ház.
Úgy tűnik, itt van a fordulópont.
Ha itt elmegy/elkerül valaki pszichológushoz, akkor van felébredés és van egy új, önismeretben öntudatosabb élet. Amiben már benne van a másik ember is. A saját és más emberek mélysége.
Őrült érdekes. Hogy tényleg leélnek emberek úgy egy egész életet, hogy csak felszínesen vesznek részt a saját életükben, a saját belső világukban.
Döbbenten ülök, és sok mindent át kell értelmeznem az elmúlt évekből. Ez a működés nem egy alkalmatlanság, hanem egy képzetlenség, gyakorlatlanság, tehetetlenség, bénultság.
Én pedig ezt eddig nem értettem.
Most olyan valaki mesélte ezt el, aki már vissza tud tekinteni saját magára.
Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
✓ Live Streaming✓ Interactive Chat✓ Private Shows✓ HD Quality✓ Free Actions
Free to watch • No registration required • HD streaming
Bizonyos szempontból egy egoista jobb mint egy narcisztikus egy pszichopatánál meg biztosan jobb
Az egoista csak énközpontú. Nem is akar másnak látszani. Utálja a cigányokat mert szerinte azok az ő adójából élnek, utálja a melegeket mert szerinte az ő adójából vonulnak fel, utál mindent és mindenkit ami szerinte őt megrövidíti vagy ami neki járna, amiről azt feltételezi, hogy neki jobb és kényelmesebb élete lenne, ha az övé lenne AZ IS.
Nem feltétlen tudja jobban a dolgokat másoknál és nem is manipulál senkit. Egyszerűen kiveszi a sütit a tálból, és nem érti miért kéne figyelnie másra, mások is figyeljenek magukra. Ő is megteremti magának azt ami kell, más is harcolja ki.
Kb kiszámítható az észjárása. Önző, énközpontú. Nem okoz kárt csak max bosszankodsz rajta, mert betonfejű. Empátiája csak a hozzá hasonlókkal szemben van, süket és vak bármi másra.
Igen, ebben hasonlít a narcisztikusra, de az egoizmus nem személyiségzavar. Nincs benne elhazudás, rejtett sérelem, alacsony önértékelés. Csak egy beszűkült látásmód. Az önző ember a gyerekétől is elvenné azt ami kell neki, legyőzné a társasjátékban, fociban. Nem azért utálja a kormányt mert hazug tolvaj banda, hanem mert ő nincs tűzközelben. Ha ott lenne, lopna.
A narcisztikus valójában csupa sérülés. Egy végleg elveszett ember valahol belül. Már sosem találod meg, és a viselkedésére nem mentség, hogy egy áldozat volt valamikor. Az egész élete gyerekkorától kezdve egy hálószövés. Acélsodrony a sérülései köré és finom, ragacsos pókfonál a szükségletei köré. Manipulál. Hazudik. Eldob és visszaszerez. Az érzéseit elhazudja. Vetít. A narcisztikus kastélyában nem hét szoba van, hanem ezerszer hét. Mindig újat épít, mindig mást. Csak neked. És ez vonzó és varázslatos. Amíg meg nem érzed a hullák szagát. Amíg rá nem jössz, hogy sokan vagytok és mégtöbben lesztek. A padló mozog, a falak tükörből vannak, nincs stabilitás, nincs valóság. És nem vagy fontos. Nem te vagy fontos, csak az, hogy ne találj ki a kastélyból.
Akármit gondoltál, nem tudod ki ő.
De ez a te hibád – mondja. Hiszen beengedett, mindent megtett érted. Te meg hálátlan vagy. Önző. Korlátozni akarod. Stb. Úgyhogy meg kell értened, hogy ez büntetést érdemel. És megbüntet. Nem is titkolja. Ismer, tudja hogyan tud kínozni és hogyan tud a lelked mélyéig elandalítani.
Nézed, ahogy rajonganak érte azok, akik csak a színjátékát látják, akiket nem is érdekel a valóság, és beleőrülsz.
A tükrei közt elveszted önmagad.
A büntetések kiheverése elveszi minden erőd.
Úgy tud elpusztítani, hogy lehet, hogy saját magadat pusztítod el.
Gyógyítható személyiségzavar, de elenyésző számban jutnak/mennek el szakemberhez. nagyon mély depresszióba tudnak esni, és olyankor, a depresszió miatt előfordul, de amikor javul a közérzetük, el is hagyják a terápiát.
A pszichopata, a valódi, az egy teljesen más ügy. Bár sokban hasonlíthat a viselkedése a narcisztikushoz, megtanul téged, megtanul másokat és legfőbb szórakozása a madzagok rángatása, hogy szélsőséges helyzeteket hozzon létre és lássa a kínodat. Akármi történik, látja, hogy ő maga nem érez semmit, és ez dühíti. Az emberek unalmasak. Mindig hasonló dolgokat éreznek. A világ unalmas a pszichopata számára, mert a világ és benne az emberek nem képesek neki érzelmeket adni, érzéseket kiváltani belőle. Üresség van benne. Ebben az ürességben bolyong és fogalma nincs róla, hogy mások belül milyenek.
Az intelligens pszichopata kialakít a saját ürességében egy világot, amit a megtanult dolgokból épít fel. Úgy tesz, mintha férj lenne, úgy tesz, mintha megbízható munkatárs lenne, úgy tesz, mintha gondos apa lenne. Másoktól ellesett viselkedésformákból épül ez fel. De sokat bolyong a babaházon kívül az ürességben. És ezt megérzik a körülöttelevők. Véletlen hideg tekintetekből, elejtett mondatokból, rémisztő helyzetekből és véleményekből amiből aztán a pszihopata kihátrál és visszarázódik a színházba. Csak vicc volt.
Érzed, hogy valami baj van, de nem tudod megfogni, hogy mi. Elmondani sem tudod senkinek. Mert mit mondanál? Hogy úgy nézett rád, mintha nem is emberi lény lennél? Számára semmi sem vagy. Baba a babaházban.
Bár a nagyon intelligens pszichopaták is kerülnek bajba mert nem tartják be a törvényeket vagy rosszul mérik fel a következményeket, esetleg egyszerűen fizikailag túl durvák voltak másokkal, de azért leginkább a nem annyira értelmes pszichopaták ülnek a börtönökben. (nem minden agresszív börtönviselt ember pszichopata, de az arányuk közöttük magas)
Hogy valaki narcisztikus, de pláne, hogy pszichopata azt tényleg csak szakember állapíthatja meg.
Mi magunk is mutathatunk jegyeket, amik alapján egoistának, narcisztikusnak vagy pszichopatának gondolnak mások. Lehetnek nagyon hasonló válságmegoldó stratégiái az embernek. Van például, aki a számára kényemetlen helyzeteket orvosolja úgy, hogy lehasítja az érzelmeket. A variáció az IQ és EQ tekintetében számos és sok képlet lehet hasonló a fent említettekhez.
Statisztikailag a férfiak között több a narcisztikus is és a pszichopata is. Ahogy egyre többet kutatják a dolgot, egyre magasabb a számuk a népesség tekintetében mert már a rejtőzködőkre is rábukkannak.
Nem tudom, de az a gyanúm, hogy annak, hogy több férfi, mint nő, valami köze lehet a hormonokhoz és az anyasághoz és a nők agyának másabb működéséhez. Evolúciós zsákutca lenne, ha sok narcisztikus meg pszichopata nő lenne, amíg evolúciósan (bármilyen fájdalmas) a férfi kegyetlenség és a fantáziátlanság lehet előrevivő.
Nem gyógyítható. A nincsből nem lehet vant csinálni sehogyansem.
Ez csak egy rövid eszmefuttatás, könyvek és tanulmányok ezrei jelentek meg a témában, nyilván okosabb és hozzáértőbb emberektől, mint én.
Engem csak az összemosások zavarnak, és az amikor valaki nem érti, mit jelent túlélni egy kapcsolatot egy narcisztikussal vagy pszichopatával. Vagy mit jelent benne lenni és küzdeni az ép eszedért vagy a szabadulásért. Ezen nem viccelődünk, nem oktatunk ki másokat, csak empatikusnak kell lenni. Abban szenvedett hatalmas hiányokat.
(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】 ギリギリでいつも生きていたから さぁ 思いっきりブチ破ろう リアルを手に入れるんだ (俺がハスラーKID これ果たすだけ 声からす訳 越えられるかDis それは誰だ? Ha-Ha 俺は JOKER DoopなRhyme で 泣き出す嬢ちゃん 待ちに待った これが俺の Show Time 壮大キメろ All Night ヤバメなFLOWで 湧き出す場内 West Side East Side 上げろ Hands up!) アスファルトを蹴り飛ばして 退屈な夜にドロップキックしたつもり すべって空振り… テキトーなノリでバックれて ありえねーウソ並べたって 世界 変えられやしない… 夢を語るフリしてれば (J.O.K.E.R K.O劇になる) なんか大人になれる気がして (Ai-Yo警報鳴らせかざせ手を) 舌打ちにした (丁重に呼べよ) ギリギリでいつも生きていたいから Ah ここを今 飛び出して行こうぜ このナミダ・ナゲキ→未来へステップ さぁ 思いっきりブチ破ろう (To go Through fire and water) リアルを手に入れるんだ (The low of the jungle So we never lost) 新しいシャツ脱ぎ捨てて ずぶ濡れになった火曜日を 笑いたきゃ笑えばいい 雨上がり濡れた堤防で はじめて君についたウソは いまも 乾いちゃいない 悪いけど賢くはないさ (Sneaker Speaker Diva ここの Key Right?) きっとアタマよりココロで (Big Star East Side West Side 俺の Big Time) 考えるタイプ (帝王 手を上げろ 騒げ ハラバック) ギザギザで牙をむき出しながら Ah 俺流 Start Dash で 行くんだ この誓い・デカイ×セカイの先へ さぁ 無限こえていこう (Time lost can't be recalled) リアルを見つけにいこう (Faith come move mountain) (J-O-K-E-R Yeah Wake up wake up make up 目覚めろ才能 Play back make bounce 定番壊し Shine on) ギリギリでいつも生きていたいから Ah ここを今 飛び出して行こうぜ このナミダ・ナゲキ→未来へのステップ さぁ 思いっきりブチ破ろう (Failure teaches success So I wanna believe) リアルを手に入れるんだ (The die is cast So we have to go) (俺がハスラーKID これ果たすだけ 声からす訳 越えられるかDis それは誰だ? Ha-Ha 俺は JOKER Doop な Rhyme で 泣き出す嬢ちゃん 待ちに待った これが俺の Show Time 壮大キメろ All Night ヤバメなFLOWで 沸き出す場内 West Side East Side 上げろ Hands up!)
Beteg a lelke.
Aki fenntart egy kapcsolatot, amiben kölcsönösen bántják egymást, az nem játék, az betegség.
Gondolom, tehetetlenek a barátok (már akik egyáltalán tudnak róla), a szomszédok, és nincs hova menekülni, hiszen az ablakodból rálátsz a szomszédra, ahogy az asszonnyal esténként bebaszva üvöltöznek egymással.
Behúzhatod a függönyt, hogy ne lásd, hangosabbra állíthatod a TVt, hogy ne halld.
Képzeld el, hogy egy nap becsöngetsz a szomszédhoz, hogy elnézést, de tudnának egy kicsit hallkabban veszekedni?
És a szomszéd lehord mindennek, mi közöd hozzá, ő a saját házában azt csinál amit akar. És látod mögötte a nőt is összeverve, fogatlanul, lepusztulva, de semmi riadalom nincs az arcán. Ők szeretik ezt az életet. Szeretnek ebben a lelki mocsokban dagonyázni. Ragaszkodnak egymáshoz és ez a ragszkodás az ő nagy szerelmük.
Az járt a fejemben tegnap amikor olvastam, hogy egy faszi hogy védte az abuzáló kapcsolatát, hogy tulajdonképpen mind arra vágyunk, hogy valakinek annyira fontosak legyünk, hogy ilyen hevesen kiálljon melletünk, értünk, a kapcsolatért, mint ahogy ő kiáll a kölcsönös bántalmazó kapcsolatáért. Iszonyú erős kötelék lehet.
Sajnáltam azt, aki szóvátette neki, pedig nem is ő volt az első.
Azért sajnáltam mert valószínűleg nem tudja pontosan megfogalmazni, hogy mi vitte rá, hogy szóljon. Hiszen a legtöbbünk csak behúzza a függönyt, hangosabbra állítja a TVt és próbál nem tudomást venni róla. Meg persze biztos van, aki csak röhög: nézd, a szomszédék megint verik egymást!
Csak aztán fura érzés amikor ugyanez a szomszéd reggel széles mosollyal rádköszön.
Jó napot magának is!
És szeretnél inkább újra lezuhanyozni.
Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
✓ Live Streaming✓ Interactive Chat✓ Private Shows✓ HD Quality✓ Free Actions
Free to watch • No registration required • HD streaming
Ha szeretsz valakit, akkor baromira jólesik meg szereted, hogy figyel rád, hogy tudja milyen hangulatban vagy, emlékszik rá mikor mit posztoltál (az akárhol), tudja mi érdekel, mit szeretsz, mikor van a születésnapod (nagyvonalakban), rákérdez, hogy hol tartasz a terveiddel, tudja hova jársz vásárolni, mi véleményed politikáról, irodalomról, emberekről, kapcsolatokról, stb, stb, stb, stb.
Ha szereted azt az embert, akkor mindez csupa pozitív érzést kelt, valahogy lehet rá támaszkodni, belemerülni az elfogadásba, az érzésbe, hogy ismernek olyannak amilyen vagy, amilyen vagyok. Tökéletlennek, ellentmondásosnak, hülyének, okosnak, hazugnak, őszintének.
Ha szeretem a másikat.
Ha nem szeretem, akkor mindez borzalmas teher. Hogy mindig ott van, mindent lát, mindent tud, olyanokat is észrevesz amit én nem gondolnék, hogy emlékszik olyasmire amire én nem is akarok emlékezni, nem annak lát amilyennek láttatni akarom magam, hanem látja azt amit én magam sem látok egészében.
Hiába szeret.
Ahogy anyánk is hiába szeret, utáljuk, hogy minden olyat is tud rólunk ami felett már nincs hatalmunk.
Akit szeretünk, annak hatalma van felettünk. Akár akarjuk, akár nem.
Nem gondolunk erre, mert ha gondolnák, nem szeretnénk ezt a gondolatot.
A szeretetet csuda szép dolognak hisszük, és összekeverjük egy csomó más dologgal. Az együttérzéssel, a sajnálattal, az engedékenységgel. Pedig valami más. Muszáj bíznod abban, hogy nem eshet bajod, ha szeretsz és ha szeretnek. Valami sokkal nagyobb erő a szeretet, mint amit a kicsinyes érzelmeinkkel fel tudunk fogni.
És aki azt mondja, hogy szeret valakit, annak ebbe a dologba kell beleállnia. A feltétel nélküli, mindenek feletti elfogadásba. Az emberpróbáló. Az képes az égig vinni.
Ha nem megy, nem megy. Majd megy.
Filozófiai öt perc vége.
