#06-19

Megint Sam Vaknint hallgatok, és teljesen más élményeket ad, mint korábban, amikor azt kutattam, hogy hogyan lehet meggyógyítani egy narcisztikust, szeretettel, kitartással. (ő amúgy diagnosztizált narcisztikus, aki előadásokat tart és terápiát vezet narcisztikusoknak és áldozatoknak. Különleges dolog ez, hogy megpróbálja az embereket bevezetni egy narcisztikus agyába, miközben egyértelműen felvállalja, hogy lenéz minket. Minden pillanatba érzem, hogy miért lehet beleszeretni egy ilyen szörnyetegbe. A hideg racionalizmus mellett a kreativitás és a mentális dominancia annyira, de annyira manipulatív, hogy elképesztő) Nade a lényeg, az új infó amit kiszedtem a dologból (ez egy 3,5 órás előadás, és csak ilyen 20 perceket tudok meghallgatni), szóval a pillanatkép. A narcisztikus agyában te egy pillanatkép vagy. Az a kép amit akkor alakított ki, amikor megismert, beszkennelt, feltérképezett. Soha nem követi azt, hogy te közben változol, alakulsz, érnek hatások, gyarapodsz, veszteségeket élsz meg, ezek hatásai befolyásolnak, megváltoztatnak, tanulsz, élő vagy, dinamikus vagy. Mindig arra fog reagálni, amit a megismeréskor gondolt rólad. Ezért is lesz/van/volt sokszor olyan érzésed, mintha nem is látna téged, nem rád reagálna. Valóban nem lát. De nem is érdekli, hogy lásson. Te pedig sosem fogsz kitöri abból a képből. Sőt, mindent megtesz azért, hogy ha változnál, visszaváltozz azzá, akinek megismert. Azt ugyanis tudta kezelni, uralni, befolyásolni, hiszen azért választott téged.

Normálisan, azt hiszem, van egy első benyomásunk. Bár ez előítéletek halmazából áll, de a célja, hogy megvédjen minket. Sok negatív jellel valószínűleg kerülni fogjuk a másik embert. De vannak jelek, amik versengésre ösztönöznek, van ami rejtett motivációkat aktivál. És vannak amik vonzalmat ébresztenek. Vagy bizalmat. Az ellenszenvek sokszor rejtett érzelmekből adódnak. Ám az ember, normálisan, belátja a tévedéseit vagy felismeri az idegenkedési okát. És képes rá, hogy felülírja. Illetve folyamatában látja a szerettei életét, a változásukat. Én pl anyám szerint nem tudok bánni a pénzzel. Ezt nem tudtam felülírni ezer év alatt se, amikor egyedül eltartottam két gyereket, az alacsony fizetésem ellenére volt többhavi tartalékunk, mindent megvettem amire szükség volt, azt hiszem igazán jól gazdálkodtam a pénzzel. De rendre kibukott, hogy szerinte én nem jól gazdálkodom. Nyilván volt az életemnek ilyen szakasza, nekem is bele kellett tanulnom, de benne ez meggyőződés volt, amit nem tudtam felülírni. De volt más ilyen is. A gyerekkoromból egyetlen motívumot idézett fel mindig, hogy egyszer napokig nem szóltam hozzá. (Amikor kamasz voltam!) De semmi olyan nem létezett, hogy én milyen cuki kisgyerek voltam, hogy imádta amikor ez meg az történt, milyen jó és szerethető voltam (és vagyok). Csak egy dolog volt az EGÉSZ gyerekkorom emléke, hogy egyszer 3 napig nem szóltam hozzá.

Így aztán, azoknak sem volt emléke és értéke amiket tettem érte, amik a szeretetemet és odaadásomat mutatták. Nem vett róluk tudomást. ÉN az voltam, aki nem szól hozzá 3 napig és nem tud bánni a pénzzel.

Nade, el kellett azon is gondolkodom, hogy én követem-e a szeretteim változásait vagy mennyire vagyok beleragadva valami múltba, valami képbe, ami már nem igaz, amit kinőttek, felülírtak. Mondhatjuk, hogy alapjában nem változnak az emberek. Talán az extrovertáltak nem lesznek introvertáltak, a lassúak nem gyorsulnak fel, de ők is megtanulnak technikákat, készséggé válhatnak dolgok. Nagy tragédiák úgy összetörhetnek valakit, hogy teljesen megváltozik. És mi, a szemlélők is változunk. Elvárások, prioritások, érzékenységek változnak, tapasztalatok, önreflexió, terápia lehet hatással.

Uh, a pillanatképből kitörni vágyás rengeteg, rengeteg energiát emészt fel. Teljesen feleslegesen.

Annyira kibaszottul hiányzik, hogy pusztulok bele. Szeretnék ennyire hiányozni neki. Szeretném, ha nem kapna levegőt se nélkülem, ahogy én is fuldoklom és kapkodok. Ha nem tudna koncentrálni, ha unna mindent nélkülem, hiába tudom, hogy nem egészséges ez. Borzalmas, hogy az ember rosszat kíván a másiknak, hogy ő jobban érezze magát. Borzalmas az önfegyelem, mert csak nyivákolni tudnék, kérlek, kérlek... Mire? Mi a faszra kérném? Hogy szeressen? Szeret. A maga módján, amennyire képes, amennyit érek neki, annyira szeret. A csapdámat én építettem. Mert mindent ami másfelé vitt volna, azt szépen módszeresen körbebéleltem. Ez nem annyira rossz, ez megszokható, ez elnézhető, ez tulajdonképpen szerethető, ezt nem úgy gondolta, ez innen máshogy néz ki, ez nem azt jelenti, ebben tévedek, ez nem is biztos. És már nem tudom, hogy változtunk-e, csiszolódtunk-e vagy a sok puhaság miatt látom amit látok. Robbanásig dühöngök valamin, aztán megoldom, ellaposítom, ehetővé teszem és szeretem tovább. Mintha egy megérős házasság vagy valódi kapcsolat lenne. Hiába mondják nekem a pszichológustól kezdve az utolsó barátomig, hogy „amennyi energiát maga ebbe a kapcsolatba tett, azzal boldoggá tehetne valakit, aki szereti magát”. Hiába szeretném, ha valaki más szeretne és tudnám szeretni. Hiányzik amit mellette érzek. Miközben nem tudom már, hogy mit érzek, csak valami kisimul bennem ami fontos nekem. Nem tudom mi az, úgyhogy most erre tulajdonképpen rádolgozhatnék. Ha nem szeret, nem helyez előtérbe, nem kíván, nem dicsér, nem olvaszt magába, akkor mi az, ami kisimul bennem amikor vele vagyok? MI?

És persze, hiába tudom, hogy nem kéne, szégyellem az erőtlenségemet, a kiszolgáltatottságomat, a viszonzatlan érzelmeimet. Szeretném, ha nem lenne, ha nem uralkodna rajtam. Így aztán, bánom is mindig ezeket a posztokat. :/

Sikeresen megtapasztaltam, hogy milyen csudaság is az ember működése. Mindenről van előítéletünk, van egy bekészített panel arról, hogy milyen a másik ember vagy egy többszereplős esetben a többiek. Apró jelekből levesszük (feltételezzük) a viszonyulásokat és már kész is van. Ha sokat élt valaki és eléggé figye a körülöttelévőkre, akkor többnyire jól ítéli meg a dolgokat. A szűrő, amin keresztül nézzük a világot a saját tapasztalataink, a tapasztalatok szűrte érzéseink, ránk jellemző ez a rendszer, akkor is, ha amúgy sok-sok sablonunk nagyobbrészt másokkal is megegyezik. Ha a barátom valakit kedvel, akkor kell, hogy az a másik ember valamiben nagyon szuper legyen mert különben semmi értelme. Biztos nagyon szuperkedves akit kedvel vagy szuperokos, szuperérdekes, szupervicces, szuperkellemes, szuperintelligens, szuperfaszom. Gondoljuk, mert teljesen kifelejtjük azt, hogy az emberek sokszor fordítva működnek. Hoznak egy döntést amihez utólag keresnek indokot. Mert a valóság nem annyira vállalható vagy nem érzik annak. Sőt, muszáj feltornázni a pozitív véleményt a saját döntésükről mert különben úgy néz ki a dolog, hogy nem ők csinálták, hanem velünk csinálták a történéseket. Ez az egyik fele. A másik az, hogy én mindig abból indulok ki, hogy én vagyok a zűrös érzelmileg. Tele ellentmondásokkal, labirintusokkal, hullám meg szellemvasúttal. Azt gondolom, hogy okés, hogy másoknak is van problémájuk, de őbennük nincs ennyi elfogadhatatlan érzés. Ha a barátom exe azt mondja, hogy ő nagyon örülne, ha a barátomnak lenne végre normális kapcsolata, akkor elandalodom, hogy de cuki... hát tényleg milyen jó barát már. És magamban szégyenkezek a saját rossz érzéseim miatt, és csak nagy ritkán engedem szabadon, amire persze jön a válasz, hogy nade ellentétben velem, az a másik ember milyen rendes, elfogadó, jóindulatú, támogató, értékes, stb. És akkor én mégjobban teperek mert szégyenkezek miatta, hogy bennem ott motoszkál a „valami”. Az értetlenkedés, a rossz érzés, valamiféle féltékenység, de legfőképpen a jelek, amik nem értelmezhetőek abban a rendszerben amibe bele akarom gyömöszölni. Nekem szerencsém van, mert eljött a nap, amikor röhögve felvisíthattam, hogy baszki, ez a nő gyűlöl engem! És minden helyrebillent. Nincs itt semmi látnivaló, ő is csak olyan, mint bárki más. A tudatalatti mindenkit folyamatosan elárul és egyszer kikerülhetetlenül kidobja a taccsot. És azóta is csak nevetek magamon. Mindenki hazudik. Miért is gondoltam mást?

Eltöltöttem négy napot egy barátnőmmel, ami részben jó volt, részben meg nekem felfoghatatlan, hogy mi miért vagyunk barátok már 30 éve. Nem értem. Nem mondom, hogy nincsenek közös pontok, mert ha nagyon keresem akkor vannak, de nem tudom, hogy van-e más a folyton növekvő időn túl. Egyszer majd kivesézem ezt a dolgot, mert biztos vannak benne érdekességek, ha ennyire érthetetlen. Iszonyatosan sok pénzt fordít arra, hogy felszerelkezzenek sátrakkal kemping mindenfélékkel, de tényleg mindenfélékkel, hogy utazáskor olcsón, ámde kényelmesen utazhassanak. Nekem vannak emlékeim a sátrazásról, meg anyámnak erről a mániájáról abból az időből, amikor a szálloda tényleg megfizethetetlen luxusnak tűnt. De én, ha elindulok egy körútra, biztosn megbolondulnék tőle, hogy megérkezem, leverem a kurva sátrat a többi sátras között egy helyre amit kijelölnek nekem, kiteszem a mobilmosogatótól a mobirezsón át a mobillófaszt is, hogy olyan legyen mint otthon, jönnek a szúnyogok befújom magam, a sátrat, az erdőt. Szólok a pókoknak, hogy ne jöjjenek be és figyelmeztessék erre a többieket is. Leülök a kis kempingszékemre és megfőzöm a lecsókámat a gázpalackos mobiltüzemen, megeszem a kis műanyag étkészletemből, aztán elmosom a mobilmosómban aminek a tartályát elviszem és kiürítem a közösségi konyhában, és mindezt annak boldog tudatában, hogy mennyit spóroltam. Aztán szépen elmegyek várostnézni, otthagyva a sátorban mindent. Én már ennek se hasznát, se romantikáját nem látom. Meg, éjjel nem szeretek elmászni messzire, ha pisilni kell. Ez is egy kulcspont. Meg, a szörnyű hajnalok a fullasztóan meleg sátorban. Brrrr.

Phylicia Rashad or Rashād /ˈfɪliːʃəˈrɑːʃəd/ (born June 19, 1948) is an American actress, singer and stage director. She is known for her role as Clair Huxtable on the long-running NBC sitcom The Cosby Show (1984–92), which earned her Emmy Award nominations in 1985 and 1986. She was dubbed "The Mother" of the African-American community at the 2010 NAACP Image Awards.

In 2004, Rashad became the first black actress to win the Tony Award for Best Actress in a Play, which she won for her role in the revival of A Raisin in the Sun. Her other Broadway credits include Into the Woods (1988), Jelly's Last Jam (1993), Gem of the Ocean (2004), and Cat on a Hot Tin Roof (2008). She won a NAACP Image Award when she reprised her A Raisin in the Sun role in the 2008 television adaptation. She has also appeared in the films For Colored Girls (2010), Good Deeds (2012), and Creed (2015).

Early life

Rashad was born Phylicia Ayers-Allen in Houston, Texas. Her mother, Vivian Ayers, is a Pulitzer Prize-nominated artist, poet, playwright, scholar, and publisher. Phylicia's father, Andrew Arthur Allen, (d. 1984), was an orthodontist. Rashad's siblings are jazz-musician brother Tex (Andrew Arthur Allen, Jr., born 1945), sister Debbie Allen (born 1950), an actress, choreographer, and director, and brother Hugh Allen (a real estate banker in North Carolina). While Rashad was growing up, her family moved to Mexico, and as a result, Rashad speaks Spanish fluently.

Rashad studied at Howard University, graduating magna cum laude in 1970 with a Bachelor of Fine Arts degree. She is also a member of Alpha Kappa Alpha sorority. She was initiated into the Alpha Chapter during her tenure at Howard University.

Theatre

Rashad first became known for her stage work with a string of Broadway credits, including Deena Jones in Dreamgirls (she was Sheryl Lee Ralph's understudy until leaving the show in 1982 after being passed over as Ralph's full-time replacement) and playing a Munchkin in The Wiz for three and a half years. In 1978, she released the album Josephine Superstar, a disco Concept album telling the life story of Josephine Baker. The album was mainly written and produced by Jacques Morali and Rashad's second husband Victor Willis, original lead singer and lyricist of the Village People. She met Willis while they were both cast in The Wiz.

Other Broadway credits include August: Osage County, Cat on a Hot Tin Roof, Gem of the Ocean, Raisin in the Sun (2004 Tony Award for Best Actress in a Play/Drama Desk Award), Blue, Jelly's Last Jam, Into the Woods, and Ain't Supposed to Die a Natural Death. Off-Broadway credits include Lincoln Center’s productions of Cymbeline and Bernarda Alba; Helen, The Story and Everybody's Ruby at the Public Theater; The Negro Ensemble Company productions of Puppet Play, Zooman and the Sign, Sons and Fathers of Sons, In an Upstate Motel, Weep Not For Me, and The Great Mac Daddy; Lincoln Center's production of Ed Bullins' The Duplex; and The Sirens at the Manhattan Theatre Club. In regional theatre, she performed as Euripides' Medea and in Blues for an Alabama Sky at the Alliance Theatre in Atlanta, Georgia. Other regional theatres at which she has performed are the Arena Stage in Washington, D.C. and the Huntington Theatre in Boston.

Rashad was the first black actress of any nationality to win the Best Actress (Play) Tony Award, which she won for her 2004 performance as Lena Younger in a revival of the play A Raisin in the Sun by playwright Lorraine Hansberry. She was nominated for the same award the following year, for Gem of the Ocean. Several Black women have won in the Best Actress (Musical) category, including the late Virginia Capers, who won in 1973 for her portrayal of Lena in the musical adaptation of Hansberry's play, entitled Raisin. Rashad also won the 2004 Drama Desk award for Best Actress in a Play for A Raisin in the Sun by tying (split award) with Viola Davis for the play Intimate Apparel.

In 2007, Rashad made her directorial debut with the Seattle Repertory Theatre's production of August Wilson’s Gem of the Ocean. More recently, in early 2014 Rashad directed a revival of Fences, also by Wilson, at the McCarter Theatre in Princeton, NJ, which ran to generally positive reviews, and continued an ongoing focus on Wilson's work, including a well-received production of Ma Rainey's Black Bottom that she directed at the Mark Taper Forum in Los Angeles in late 2016.

In 2008, Rashad starred on Broadway as Big Mama in an all African-American production of Tennessee Williams's Pulitzer Prize-winning drama Cat on a Hot Tin Roof directed by her sister Debbie Allen. She appeared alongside stage veterans James Earl Jones (Big Daddy) and Anika Noni Rose (Maggie), as well as film actor Terence Howard, who made his Broadway debut as Brick. In 2009, she appeared as Violet Weston, the drug-addicted matriarch of Tracy Lett's award-winning play August: Osage County at the Music Box Theatre.

From March 17 to May 1, 2016, Rashad played the lead role of Shelah in Tarell Alvin McCraney's play Head of Passes at The Public Theater. Her performance was positively reviewed.

Film and television

Rashad received a career boost when she joined the cast of the ABC soap opera One Life to Live to play publicist Courtney Wright in 1983. She is best known for the role of attorney Clair Huxtable on the NBC sitcom The Cosby Show. The show, which ran from 1984 to 1992, starred Bill Cosby as obstetrician Heathcliff "Cliff" Huxtable, and focused on their life with their five children. In 1985, Rashad co-hosted the NBC telecast of the Macy's Thanksgiving Day Parade with Pat Sajak and Bert Convy.

When Cosby returned to TV comedy in 1996 with CBS's Cosby, he called on Rashad to play Ruth Lucas, his character's wife. The pilot episode had been shot with Telma Hopkins, but Cosby then fired the executive producer and replaced Hopkins with Rashad. The sitcom ran from 1996 to 2000. That year, Cosby asked Rashad to work on his animated television series Little Bill, in which the actress voiced Bill's mother, Brenda, until the show's end in 2004. She also played a role in the pre-show of the Dinosaur ride at Walt Disney World's Animal Kingdom theme park as Dr. Helen Marsh, the head of the Dino Institute.

Rashad played "Kill Moves" wealthy mother on Everybody Hates Chris on December 9, 2007. In 2007 she appeared as Winnie Guster in the Psych episode Gus's Dad May Have Killed an Old Guy. She returned to the role in 2008, in the episode Christmas Joy.

In February 2008, Rashad portrayed Lena Younger in the television film adaptation of A Raisin in the Sun, directed by Kenny Leon. Starring core members of the cast of the 2004 Broadway revival at the Royale Theatre of Lorraine Hansberry's 1959 play, including Audra McDonald as Ruth Younger, and Sean Combs as Walter Lee Younger. The television film adaption debuted at the 2008 Sundance Film Festival and was broadcast by ABC on February 25, 2008. According to Nielsen Media Research, the program was watched by 12.7 million viewers and ranked #9 in the ratings for the week ending March 2, 2008.

In November 2010, Rashad featured as Gilda in the ensemble cast in the Tyler Perry film For Colored Girls, based on the play For Colored Girls Who Have Considered Suicide When the Rainbow Is Enuf by Ntozake Shange. Rashad explained in an interview with Vibe Movies & TV in 2010, that "I saw the original Broadway play. I thought it was amazing how such a story that wasn’t pretty was poetry. Usually poetry is about lofty things and this was the poetry of speech and the movement of everyday people. I found a little bit of it off-putting to tell you the truth, because it was so angry when I saw it. And I think Tyler Perry has added an element here that wasn't in the original stage production, and that is the necessity for taking responsibility for one's own self otherwise you are just living to die. That is where he wrote the line [in the film], "You gotta take some responsibility in this. Otherwise you are just living to die".

In 2012, she starred in another Tyler Perry movie Good Deeds. Also in 2012, Rashad played Clairee Belcher in the remake of Steel Magnolias (the role originated by Olympia Dukakis). This version has an all African American A-list cast, including Queen Latifah as M'Lynn, Jill Scott as Truvy, Condola Rashād as Shelby, Adepero Oduye as Annelle, and Alfre Woodard as Ouiser.

In 2016, Rashad was cast as a recurring guest star in the role of Diana DuBois in the third season of the Lee Daniels-produced Empire television series on Fox.

In 2017, Rashad portrayed Bishop Yvette A. Flunder, pastor of The City of Refuge Church in San Francisco, CA, as past of the Dustin Lance Black mini-series When We Rise. Her appearance in show highlighted the compassion of the church, the commitment of its leadership and the loving home the church provides to minister in the tough, primarily African-American community in San Francisco.

Personal life

Rashad's first marriage, in 1972, was to dentist William Lancelot Bowles, Jr. They had one son, William Lancelot Bowles III, who was born the following year. The marriage ended in 1975. Rashad then married Victor Willis (original lead singer of the Village People, whom she met during the run of The Wiz) in 1978. Their divorce was finalized in 1982.

She married former NFL wide receiver and sportscaster Ahmad Rashād on December 14, 1985. It was a third marriage for both of them and she took his last name. They were married after he proposed to her during a pregame show for a nationally televised Thanksgiving Day football game between the New York Jets and the Detroit Lions on November 28, 1985. Their daughter, Condola Phyleia Rashād, was born on December 11, 1986 in New York. The couple divorced in early 2001.

Awards and honors

2003: Honored as Woman of the Year by the Harvard Black Men's Forum

2005: received an honorary Doctor of Fine Arts (D.F.A.) degree from Brown University

2011: received an honorary doctorate degree from Spelman College for her work in the Arts

2011: named the first Denzel Washington Chair professor in Theatre at Fordham University, supported by a $2 million gift from the actor

James Benton Parsons (August 13, 1911 – June 19, 1993) was an American attorney who in 1961 became the first African American to serve as a United States federal judge in US District Court, being appointed to United States District Court for the Northern District of Illinois. He served as chief judge from 1975 to 1981, assuming senior status in August 1981, and serving until his death in office.

Early life, education and career

James Benton Parsons was born in 1911 in Kansas City, Missouri; his family moved to St. Louis, where his father was an evangelist and missionary with the Disciples of Christ Church. The family subsequently lived in Lexington, Kentucky; Dayton, Ohio; and Bloomington, Indiana; before settling in Decatur, Illinois. Parsons wanted to be a lawyer by the time he was in junior high school. He was named "class orator" for Decatur High School class of 1929, the "first race student" to receive this honor. He was on the basketball team at Decatur High coached by Gay Kintner, and also in the school band and orchestra. He earned a B.A. from Millikin University in 1934.

He first started working as acting head of music at Lincoln University (Missouri). He met Nathaniel Dett, a former teacher at Lincoln, who had returned for a guest performance. Dett subsequently offered Parsons a job at Bennett College, a historically black college in Greensboro, North Carolina, where he was director of music. He wanted Parsons to re-score some of Dett's chorales. By 1939, Parsons had become director of instrumental music for Greensboro's Negro public schools, as the state had a segregated public school system. Under his direction, the band at Dudley High School became known throughout the state for its expert musicianship and precision marching.

World War II military service

During World War II, Parsons enlisted in the United States Naval Reserve in May 1942. Serving as a Musician MUS1, he directed the U.S. Navy B-1 Fleet Band. The band was organized from a core of members of the bands at Dudley High School and North Carolina A and T University. B-1 was composed of the first African Americans to serve in the modern Navy at a rank higher than messman. It was one of more than 100 bands of African Americans organized by the Navy during the war; the other bands all trained at Camp Robert Smalls. B-1 trained at Norfolk and was stationed at Chapel Hill, North Carolina, where it was attached to the Navy's pre-flight school on the University of North Carolina campus.

In May 1944 the band was transferred to the US Naval base at Pearl Harbor, Hawaii, where it was stationed at Manana Barracks. This held the largest posting of African-American servicemen in the world. While there, Parsons was selected for a panel of judges that was convened by the Navy to investigate the 1944 riot in Guam among Marines. This experience furthered his interest in studying law. Throughout his service, Parsons directed B-1, but he mustered out of the Navy in 1945 as a Musician 1st class, never having made the officer's grade. He and his men believed that he had earned that.

Graduate and professional degrees

After the war, Parsons used the GI Bill to earn his M.A. from the University of Chicago in 1946, followed by a J.D. from the University of Chicago Law School in 1949.

Law practice

Parson was in private practice in Chicago, Illinois from 1949 to 1951, also serving as an assistant corporation counsel during that time. He was appointed as an assistant United States Attorney of the Northern District of Illinois, serving from 1951 to 1960. He was a judge on the Superior Court of Cook County, Illinois from 1960 to 1961.

On August 9, 1961, Parsons was nominated by President John F. Kennedy to a seat on the United States District Court for the Northern District of Illinois, which had been vacated by Judge Philip L. Sullivan. Parsons was confirmed by the United States Senate on August 30, 1961, and received his commission the same day. He was the first black person appointed to the Federal bench in a District Court, which under Article III is a life term.

Parsons advanced to serve as chief judge of the District Court from 1975 to 1981, assuming senior status on August 30, 1981. He served in that capacity until his death in 1993 in Chicago. Parsons was buried at Greenwood Cemetery in Decatur, Illinois.

2020-07-15 (水)🔋

👑 No.８ ⟴

【📷💕フォト 【◎】д=) ギャラリー📷💕】

✩⃛ೄ ７月の撮影プレイバック ✩୭⋆*✦*⋆୭*✩

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

 /)/) (\¥(\¥

( . .)(♡)(. . )

ଘ♡ଓ*:ﾟ+｡.໒꒱°*。⋈｡♡:* :ﾟ+｡ଘ☆:ﾟ+｡⋈｡

☂️☂︎*̣̩⋆̩* 梅雨 //☂//

確認日：2020-07-15 (水)

(´,,-ㅿ-,,`)ﾌｩ- 湿度 61%

室内は、21時20分現在 🔜 23.8℃

☡✍︎ (๑ ᴖ ᴑ ᴖ ๑) 一時、真珠の涙雨です！

🎼.•*¨*•.¸¸♬🎶

ʚ♡⃛ɞ 夏の暑さを物語る気候により、日中の充電不足が解消されず投稿は不定期かつ遅延します。

８月に向かって、ここからの投稿がなかった場合には、すみません。

勝手に tumblr から消えると思います。

─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘

🈁 ここで、お願い事を口にするなら、「神さま、仏さま、投稿しなくてもいい自由な日をくださーいナ✨」 🚪

✧✧✧　╭⍣╮╭✻╮╭♡╮╭◊╮╭⍣╮　✧✧✧

❤︎⃜…// 真珠の涙ライラック庭木

⋆͛♡̷♡̷⋆ 白い花＆枯れ木片割れ

♩*。♫.°♪*。♬꙳♩*。♫♩*。♫.°♪*。♬꙳♩*。♫♩*。♫.°♪*。♬꙳♩*。♫

問いかけ 「私って、綺麗❔」

(;ﾟﾛﾟ);ﾟﾛﾟ);ﾟﾛﾟ)!!

＼‪❤︎／ 体に巻きつけ踊ってみたくなる ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 描いた未来だけ 消えて行く ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ すべてはここへの通り道 ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ stay with me… 口ぐせを言いながら二人の瞬間(とき)を抱いて ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 涙でこさえたダイヤモンド ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 捨てれば淋しくて ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ あの頃の笑顔 取り戻そうぜ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ ぶつけ場所のない 悲しいエネルギー ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 坊や、いったい何を教わってきたの ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 私だって、私だって、疲れるわ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 勝手にしやがれ 出ていくんだろ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ これは昨夜のあなたのセリフ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 一人ぼっちで果てるだけ ＼‪❤︎／

✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩

🌳🍃 💁 当日、言葉に置き換える真っ只中にいて、この状況を投稿が出来る心境は、あけすけで、それでも、望まれるならば、誰かが見てくれているなら続けられるまで書こうと思います。

٩( ü )و✻°• 少しでも行動に移せるだけの残った余力がある人は、生かせる次世代に繋いで欲しいです。<(_ _٥)>

☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁

(´｡•ㅅ•｡`) 土砂災害と大雨警報のニュース情報 ﾟ･。ﾟ"┐(~-~;)}}}

♡‴ テレビ画面越しに伝えられるこの不穏な状況を見聞きして、安寧を祈らずにいられません。

(-人-) ♩♬♡ (๑╯ﻌ╰๑)

☺¨♡☻♡☻♡☻♡☻♡☺♡☻♡☻♡☻♡☻♡¨☺

💟 ドアを開けるよ

💟 鍵をつけたまま

💟 レースのカーテン ひきちぎり

💟 黒いインク 消した痕跡がある

💟 この街に残されて １人で佇んでいた

💟 最後は君の言葉です

💟 答えを教えて

💟 錆てく心は 変わらない

💟 見知らぬ顔した Actress

💟 炎の中くべた叫び 天を焦がすわ

💟 心に穴があいた真夜中のドア

💟 幽(かすか)な糸を手探りで手繰り寄せたら

💟 たんぽぽ時計の長針＆短針

💟 時針＆分針＆秒針

_((Ф(•᷄ὤ•᷅  )ｶｷｶｷ

♡⃛ೄ チョークで書いた駐車違反の取り締まりのように駐車場とアスファルトに咲いたたんぽぽ時計です。

¸♥⌒♡⌒♥⌒◇⌒♡⌒♥⌒♡⌒◇⌒♥⌒♡¸

★̇̈⃛⃜ 腹積り(はらづもり)

〖デジタル大辞泉の解説〗

あらかじめ考えておく大体の予定や計画。また、心の用意。心づもり。

「息子に後をまかせる腹積もりだ」

♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ 想い出を もしも選んだら  ʚ♡⃛ɞ

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ あなたと二度と 逢えない  ʚ♡⃛ɞ

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ 君を捨てるか 僕が消えるか ʚ♡⃛ɞ

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ いっそ 二人で落ちようか  ʚ♡⃛ɞ

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ 自然なふりして 歌うの 私が…  ʚ♡⃛ɞ

٩( ᐛ )( ᐖ )۶ 移り行くもの 止められないのよ  ʚ♡⃛ɞ

⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨⌒¨

ʚ♡⃛ɞ うらまないのがルール ୧⍢⃝୨

ʚ♡⃛ɞ ただのものめずらしさで ୧⍢⃝୨

ʚ♡⃛ɞ まるい月 見ながら ふたり夜道 歩いたね ୧⍢⃝୨

❤︎⃜…//  細い細い糸で きみをつむぎつづけてた ୧⍢⃝୨

―――――――――✁︎ｷﾘﾄﾘ線✁︎――――――――――

by 庄野真代『想い出のラブ・ソングス』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 幕があがるまであと5分 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いつもと同じ ドレスで唄うわ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 昨日の町に 忘れたものは ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ライラックの飾りと 昨日の涙 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 唄うのは Love song めぐる季節の中で ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 風も緑も 色を変えてゆくのに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私はいつも何か いい事待つだけで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) おんなじ古い Love song ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) かかえてた 何度目かの町で ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 恋をした あなたはここへ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 残れと言ってたけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 返事をする前に 旅立つ日がきて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私が選んだのは 歌だった ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたへの Love song 風に消される前に  ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) もう一度だけ ひきとめてくれたなら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 口びるかみしめて 遠く地平線を ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 見つめることなど なかったはず ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 今は幸せよ 本当に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたのことが 思い出になるくらいね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) このまま年老いても 悔いはないけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) まだ見てない夢が いっぱいあるの ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 遠い日の Love song ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ここでさよならしましょう ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いつも心を 暖めてくれたけれど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) これから行く町に ずっと探していた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 明日を唄う Love song あるだろうか ♪♪"

☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️𓈒 𓂂𓏸☕️

by 庄野真代『飛んでイスタンブール』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) いつか忘れていった ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) こんなジタンの空箱 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ひねり捨てるだけで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あきらめきれるひと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そうよみんなと同じ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ただのものめずらしさで ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あの日しゃれたグラス ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 目の前にすべらせて くれただけ・・・・・・ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) おいでイスタンブール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) うらまないのがルール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) だから愛したことも ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ひと踊り風の藻屑 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 飛んでイスタンブール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 光る砂漠でロール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夜だけのパラダイス ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 胸にかすかにしみた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 低い電話のさよなら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) かすり傷のひとつ 残せもしないひと ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そしてしょうこりもなく♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すぐにいたみもぼやけて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 今日は今日の顔で ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 描きあきためぐり逢い描いてる・・・・・ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) おいでイスタンブール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 人の気持はシュール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) だからであったことも ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 蜃気楼真昼の夢 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 好きよイスタンブール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) どうせフェアリー・テール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夜だけのパラダイス ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 飛んでイスタンブール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 光る砂漠でロール ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夜だけのパラダイス ♪♪"

☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡.🐏💭⋆｡˚ᎶᎾᎾⅅ ℕᏐᎶℍᎢ⋆｡˚✩🌟

by 松任谷由実『Invisible Strings』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) シルクのような雨 耳を澄ましたら♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 街の喧騒はかすれてゆく ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) それは ほんのひととき ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あなたの想い出 微笑ませてくれる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雨はただ そっと肩を抱き ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 目がしらをくすぐっているよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 恋の日記はいつか終わりが来るけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 愛のまなざしは ずっとそのまま ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) どんなこと書いたか 覚えていなくても 言葉は立ち昇る ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) when the Love is gone 愛が去ったとき ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 物語は完結するのね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 忘れないで あなたがくれたやさしさがここに あることを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 思い出して 見えない糸で 綴じられた日々があることを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ページをめくるように 年は代わるけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 私たちの時計 止まったまま ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 高原の花のように 湖のように 霞んでゆれている ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) when the Love is gone 愛が去ったとき ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 物語は書きたせないのね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 忘れないわ あなたがくれた やさしさがここにあるから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 思い出すわ 見えない糸で 結ばれたふたりがいるから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 忘れないで あなたがくれたやさしさがここにあることを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 思い出して見えない糸で信じてる私がいることを ♪♪"

🎞󾠜୨୧┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈┈୨୧󾠜🎞

by 千堂あきほ『SILK』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 知らないシャツがきみの窓 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) まわり道して 忘れようとする ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) いつものことと 想ったけれど 今日は痛い ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 嘘をつけず 瞳そらした ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 細い細い糸で きみをつむぎつづけてた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) SILK きみを 死ぬまで好きでいたかった ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 雲も溶けてく 澄んだ青い空 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) あと一度だけ KISS したい気分 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 大丈夫って言ってみたら もっと 泣きたくなる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) きみの胸に さよならあげる ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) まるい月 見ながら ふたり夜道 歩いたね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 光る星が 覚えていてくれるよね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 薄い薄い糸で きみを夢見るたびに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やっと逢えた そんな気がすこししてた ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) なによりも一番 大切にしていたから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) SILK ここで きみに小さく手を振る ♪♪"

2020-06-24 (水) 🔋

👑No.２

【📷💕フォト 【◎】д=) ギャラリー📷💕】

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇

 /)/) (\¥(\¥

( . .)(♡)(. . )

ଘ♡ଓ*:ﾟ+｡.໒꒱°*。⋈｡♡:* :ﾟ+｡ଘ☆:ﾟ+｡⋈｡

☂️☂︎*̣̩⋆̩* 梅雨入り //☂//

確認日：2020-06-24 (水)

室内温度は、23時50分現在 🔜 23.9℃

ʚ♡⃛ɞ 夏の暑さを物語る気候により、日中の充電不足が解消されず投稿は不定期かつ遅延します。

７月に向かって、ここからの投稿がなかった場合には、すみません。

勝手に tumblr から消えると思います。

─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘─┘

問いかけ 「私って、綺麗❔」 (;ﾟﾛﾟ);ﾟﾛﾟ);ﾟﾛﾟ)!!

＼‪❤︎／ stay with me… 口ぐせを言いながら二人の瞬間(とき)を抱いて ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 涙でこさえたダイヤモンド ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 捨てれば淋しくて ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ あの頃の笑顔 取り戻そうぜ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ ぶつけ場所のない 悲しいエネルギー ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 坊や、いったい何を教わってきたの ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 私だって、私だって、疲れるわ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 勝手にしやがれ 出ていくんだろ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ これは昨夜のあなたのセリフ ＼‪❤︎／

＼‪❤︎／ 一人ぼっちで果てるだけ ＼‪❤︎／

✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩……✩

ʚ♡⃛ɞ いつもより遅い生け垣の剪定をしました。

♡‴ 今日のゴミ袋は、小３袋です。ღ㋔㋡㋕㋹㋚㋮ღ

☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁⌒☁¨☁

撮影日：2020-06-19 (金)

★̇̈⃛⃜ アスファルトの水たまり

⋆͛♡̷♡̷⋆ 6月23日 (火) 収穫しま

した。

❥❥» 傷んでいない真珠の果実は約３４個の真珠です。

❤︎⃜ 庭木ユスラウメ（梅桃、山桃桜）

別名：オウトウ（桜桃）

《花言葉》

郷愁・ノスタルジー・輝き・貴び

🔵💎💫✨˚✩➸♡♥︎∗*ﾟ⋆｡˚✩☪︎⋆˚✩🔴💎💫✨

by 近藤真彦『夢絆』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) コンクリートの港にひとり涙で割ったバーボン苦いね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 酔っちまうには お前と暮らした ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 歳月重すぎる 寒い夏だね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やるせない 幕切れさ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 船の汽笛にお前がふさぐ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 耳に好きだよって叫んだけど ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 届かないのは心と同じさ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 哀しい目をして 「ごめんね...」 と♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 胸叩き泣いた人 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) BABY 青春てやつは ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 蒼い傷が生きた証なのか ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 愛の破片心に痛いよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) BABY 失くして初めて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 人は幸せの意味知るんだね ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) これきりもう逢えないのかい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 切ないぜ 切ないぜ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 嘲笑(わら)いなよ俺...愛した女に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 何もしてあげられぬ男さ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 空のポケット夢しかないから ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 涙でこさえたダイヤモンド ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) せめてものはなむけさ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) BABY 男と女の絆 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) ガラスの糸だね脆くて ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 壊れた時 刺(とげ)にも変わるよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) BABY 背を向けたお前 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 俺の眩しい青春だったよ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 幸せにはぐれたら帰りなよ この胸 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 切ないぜ 切ないぜ 切ないぜ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 切ないぜ 切ないぜ ♪♪"

♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~♪♩♬♦~

by 美空ひばり『真珠の涙』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 私の涙の 水溜り ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 写してながめた ローソクの灯り ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 消して消してよ このままじゃ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) とけて流れる 真珠の 涙 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 真珠の涙 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 燃えた燃えたわ あの人に ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) すがってふるえて 別れたあかり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 散った花びらこの手のひらに ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 赤くゆれてる思い出ばかり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 思い出ばかり ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) やっとつかんだ あの恋だけを ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 胸には秘めてる 真珠の涙 ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 真珠の涙 ♪♪"

☆*ɢᵒᵒᵈ ɴⁱᵍʰᵗ *☪︎｡.🐏💭⋆｡˚ᎶᎾᎾⅅ ℕᏐᎶℍᎢ⋆｡˚✩🌟

by 小泉今日子『水のルージュ』 ♪̊̈♪̆̈

(ღ•ㅂ•๐) 【歌詞】

(ღ•ㅂ•๐) 鏡の街を 横切るドレス ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) まばゆい恋が 乱反射する ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) そうね時には 素直になって ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 夢の斜面を滑り降りたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) True Love tonight, Two Love too Late ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 時間のゴンドラ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 流れる景色見ながら ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 水面に指で輪を描く ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 水のルージュ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 不思議なイマージュ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Ah 心は泉 愛はせせらぎ ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) 水のルージュあふれるように ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) Ah 流れるように 自然に生きたい ♪♪"

(ღ•ㅂ•๐) kiss me please 水のルージュ ♪♪"