A tartás
Nézem azokat a csoportban, akik túl vannak ilyen vagy olyan plasztikai műtéten és boldogok az eredménnyel. Nem mind szép nők (férfiakat szerintem nem engednek be a sok pucér fotó miatt) , de ami mindenkinél megváltozik, a kép magáról és ezen keresztül a tartása. Fizikailag és lelkileg is. Ugyan, ki szeretne, fogadna el engem így, hogy nagy az orrom, lóg a mellem, dudorodik a pocim, stb, stb. Nade ÍGY... így már érek annyit, mint bárki más! Hihetnénk hogy ezt gondolják. Pedig én nem ezt látom. Nem ettől változik meg a tartásuk. Önértékelési zavart okozó stb stb írta a zárójelentésemre a doki. MI A FASZ? nekem nincs önértékelési zavarom. Csak utáltam, hgy öregnek látszom. De amúgy én ismerem az értékeimet és tudom, hogy szerethető vagyok és, és, és.... forgattam magamban a szót, hogy „önértékelési zavar”. Hogy az vajon azonos azzal, ha nem tudod elfogadni, hogy megcsócsál az idő? Azonos azzal, amikor látod más arcán átsuhanni a meglepődést, hogy a beszélgetés alapján fiatalabbnak gondolt és ezt a pillanatot nem szereted? Hogy amibe belekezdenél és az arcod kell adnod hozzá, úgy gondolod, nem szeretnéd. Mert eltolódtak az arányok és belül több lendület kevesebb ránc, kívül meg fordítva? Önértékelési zavar. Nyilván az. De a tartást nem a szebb mell, piszébb orr vagy a simább arc adja. Hanem az, hogy végigcsinálja az ember. Kitalálja, keresi, konzultációra jár, utánaolvas, és elszenvedi az egészet. meg persze megteremti rá a pénzt, ami azért elég húzós és a TB nem fizeti, leszámítva pár indokolt és dokumentált esetet. Mondjuk egy 30 kilós fogyás, ami 6 hónapig sikerül fenntartani és a háziorvos dokumentálta az egészet. Akkor megcsinálják a korrekciós műtéteket. Szóval a tartás. persze, irigylem azokat, akik megkapták gyerekkorukban a „fantasztikus vagyok úgy ahogy vagyok” kártyát és hírből sem ismerik az önértékelési zavart. Azt én is érzem, hogy az ember egy ilyen után felemeli a fejét, és azt mondja: elég volt. Ne történjen meg, hogy most újabb szarságot húzok elő a puttonyból, hogy jó, ezt sikerült megcsinálni, de van más ami miatt boldogtalan vagyok. Ahogy a szorongók teszik. Ha nincs szörny az ágy alatt, akkor majd lesz a szekrényben. Elég. Szóval az ember nem azért emeli fel a fejét mert azt gondolja, hogy „szép”, hanem azért mert tett magáért valamit. Amit addig nem engedett meg magának. És amikor felemeli a fejét, akkor lesznek dolgok amiknek megváltozik a perspektívája.
