Ezt bölcsebb lenne inkább csak figyelmen kívül hagynom, de azért mégsem tudom megállni, hogy egy-két gondolatot hozzáfűzzek:
1) sajnálom, hogy olyan rossz tapasztalataid voltak, hogy ilyen következtetésekre jutottál. Vannak rossz szakemberek a pályán, de nagyon sok jó is van, és ők közel sem olyanok, amilyennek lefested.
2) a pszichológia nem áltudomány. a társadalomtudományok eszköztárával dolgozik, nagyjából ugyanolyan kontrollált empirikus kísérletekkel, mint az orvostudomány. A változók nyilván nem olyan egzaktak, mint mondjuk a vér bizonyos paraméterei, de attól még nem megfoghatatlanok. Ha érdekel, szívesen küldök publikált tanulmányokat pl arról, hogy egy kognitív viselkedésterápia milyen, képalkotó eljárásokkal kimutatható strukturális változásokat idéz elő az agyban.
3) egy etikus és jó szakember nem “tetszeleg” a gyógyító szerepében, csak tükröt nyújt neked, reflektál a gondolataidra, arra próbál sarkallni, hogy magadat más perspektívából (is) lásd, ne csak a jó öreg, bejáratott idegpályákat használd. Aki a mellét veri, hogy ő a gyógyító, ő az, aki mindenkin segít, nagy eséllyel egy nárcisztikus fasz/picsa, és messziről el kell kerülni (sokan választják ilyen motivációból kifolyólag ezt a hivatást btw), mert neki valójában nem az lesz az érdeke, hogy jobban legyél, hanem az, hogy benne maradj abban a szerepben, amiben te vagy az elesett, ő pedig a mindenható.
4) az egyes irányzatok között valóban nincs konszenzus, de az a király, hogy mindegyik működhet. Ez függ nyilván a segítséget kérő személyiségétől és a probléma jellegétől (csak két nagyon basic példa: ha valakinek mélyen gyökerező kötődési problémái vannak, akkor nyilván egy analitikus terápia sokkal hatásosabb nála, aki meg egyszer félrenyelt egy gyógyszert, és azóta nem meri őket lenyelni, annak inkább egy rövid kognitív viselkedésterápia javasolt). Ha esetleg vetted volna a fáradságot, hogy becsmérlés helyett/előtt mélyebben utánaolvass a témának, nagyon klassz hatékonyságvizsgálatokat találtál volna.
5) kibaszottul kikérem magamnak, hogy valaki azt feltételezze, azért tanulok keményen 5 éve, és nevelik belénk kőkeményen a szakmai alapelveket az egyetemen, hogy utána csak “bullshiteljek”, és meggazdagodjak. Abba gondolom szintén nem sikerült belegondolni, hogy egy pszichológus milyen hosszú ideig képződik, és mennyi tapasztalatot halmoz fel, amíg eljut addig, hogy a magánrendelés, mint lehetőség, felmerüljön. Utána lehet nézni a közalkalmazotti bértáblázatban, hogy mennyit keres egy kezdő, vagy akár 5 éve a pályán lévő pszichológus (megsúgom: lófaszt).
snowghoul
andulkaphoto
germansingergirl
titsay
vaporwave
ellievsbear
romaincrisis
gracieabrams
