SYB

Ma majdnem meg tettem.

Apa egyre idegesebb napról-napra és egyre többször vádol meg olyan dolgokkal, amiknek alapjuk sincs.

Anya csak ül és nézi ahogy ordibál vagy épp megüt, később pedig azt mondja ,,Én meg mondtam hogy ez lesz".

Nem tudok csendben maradni és nem ki állni magamért, már 16 éve türelmes vagyok, de betelt a pohár. Ennyi!

És igen, szeretném látni, hogy mit reagálnak arra ha vérben úszva találnak meg, hogy hogy reagálnak arra, hogy nem tehetnek semmit.

De túlságosan félek. Szeretnék élni, szeretem a barátaim, és ők is engem. Nem tehetem ki őket ennek, a szüleim miatt, meg azok miatt akik nem fogadnak el. De ma... Ma majdnem sikerült. Még mindig lüktet a kezem és véres zsepikkel van tele a kuka, a pulcsim belül pedig rozsda színű. Ha kicsit mélyebb lett volna, akkor már nem élnék...