Édes Katasztrófa

Megmenthetnél. Még. De lesz idő, mikor már a zuhanást fogom választani. Mikor már csend lesz, S nem a segélykiáltásaimtól lesz hangos a hegytető. Mikor már olyan gyengék lesznek karjaim, hogy nem leszek képes kivárni, míg lesz időd kezet nyújtani....

Egyre messzebb.

Mikor már azt gondoltam, nem tudom többször elsírni a szerelmünk, telefonom galériáját görgetve találtam egy képet. Rólunk. Meg pár screenshotot a régi beszélgetéseinkről. Csak néztem és olvastam, egészen addig míg össze nem mosódott előttem a kijelző. Akkor minden annyira valódinak tűnt, igazinak. Igaziak is voltunk. Te meg én, meg minden amit egy üveg bor mellett a konyhában elképzeltünk. Mindenre emlékszem. Az útra, ami hozzád vezetett, és minden egyes megállóra. Arra amikor először éreztem azt, hogy nem akarom, hogy elmenj. Aznap éjjel nem is aludtam, csak próbáltam megfejteni, mikor lettél ennyire fontos, mi volt az első olyan pillanat, ami nyomot hagyott. Azóta sem tudom. Talán az első közös nevetés, ahogy az üres kocsma falai között nevetésünk visszhangzott. Talán amikor átgyalogoltad a várost csak, hogy láss, vagy mikor minúsz negyven fokban hazáig kísértél. Persze megfagytunk még a lépcsőház előtt vagy tízszer, és te olyan voltál mint egy pingvin, de maradni akartál. Én is maradni akartam. Otthon még vagy hajnali kettőig, lefagyott ujjakkal próbáltunk valami értelmes pötyögni egymásnak. Még most is úgy gondolom, hogy megérte. Ezt már senki nem veheti el. Velem marad. Ahogy az az ember is, aki akkor voltál. Őrülten hiányzol. Az ölelésed, amiben benne volt egy egész élet, és minden búcsúzás, amiben minden este, az el nem engedés csókolt homlokon. Mikor változtunk meg ennyire? Lehet igazad van, hogy nem változott semmi, minden csak másképpen ugyanaz. Megmutattad milyen, mikor lehozzák érted a csillagokat, és fényükkel ragyogtattál, majd azt mondtad tilos felnéznem az égre. Mintha megtiltanád egy kisgyereknek, hogy játszon a karácsonyra kapott játékával. Így tetted fel szerelmünket is poros polcod legfelső fokára, tudod, hogy azt nem érem el. S tudod, hogy úgyis megpróbálom majd leszedni onnan, még ha le is esek, még akkor is ha félni fogok utána nyújtózkodni. Már félek. Annyiszor próbáltam már székre állva, létrára mászva, elérni, de az a polc minden próbálkozásnál egyre magasabb volt. Most már csak a földről, kudarcba fulladt próbálkozásaim nyomaival a padlón, könnyes szemekkel, már nem mondok semmit. Nem üvöltök, nem könyörgök, nem akarom hallani a miérteket, csak csendben létezem. Elképzelem, ahogy újra igaziak vagyunk. Elképzelem, hogy nem itt, hanem valahol máshol vagyunk, ahol jobb, ahol voltunk már. Ott ahol még nem települtek ránk hétköznapjaink démonai, ott ahol nem ismertünk lehetetlent ha egymásról volt szó. Egymásról? Már csak minden rólad szól. Úgy pusztítottál el mindent, amit atom biztosnak hittem, hogy nem kellett háborút vívnod. Csak szép lassan lettem minden eltelt percbe kevesebb. Egyszer majd nem leszek. De maradok szívecske a párás ablaküvegen, maradok poros, ott felejtett boros pohár az ablakpárkányon, pár fiókodba rejtett levél, a néma telefon csörgés... Köszönöm a csillagokat, mindet itt hagyom.

Már nem hibáztatlak, már nem téged. Most átkozok mindent és mindenkit aki időt rabol tőlünk. S gyűlölöm, hogy most minden szó, minden érintés, hazugságnak tűnik, gyűlölöm, hogy tudom mik voltunk egymásnak, S most mik vagyunk. Csendek. Meg egy elsuttogott néma szeretlek, meg a sóhaj, ami minden este felszakad mellkasomból... Kértelek, hogy sose legyél kevesebb...

Richard Paul Evans

Szeretnék az a lány lenni. Az akit megnéztél múltkor a buszmegállóba és megjegyezted, hogy mindig az utolsó pillanatban éri el a buszt. Szeretnék az a lány lenni, akire rámosolyogtál szombat este, akinek sikerült megnevettetni úgy, ahogy nekem már nem. De jó lenne annak a lánynak lenni, akit hagytál múltkor nyerni, csak mert látni akartad ahogy nevet, mert sikerült neki dobni a legtöbbet. Szeretnék az a lány lenni, akit oly félve csókoltál bele az éjszakába, s remélted, hogy ezúttal reggelig marad. Szeretnék az lenni, akivel körbeölelted a narancs színű hajnalt, akit az utca alján kérleltél, hogy ne menjen még. Szeretnék az lenni, aki kiszínezte az életed, akit nem hittél el, aki bíbor vörösre festette szerelmével a szobád. Szeretnék az a lány lenni, aki a papírra miattad rajzolt buta szíveket, aki miatt megtartottad azokat a lapokat. Az szeretnék lenni, aki mellett nem féltél kiállni, mikor még nem neked rajzolta a szíveket, akinek jobb barátja voltál, mint bárkinek. Szeretnék még egyszer az a lány lenni, akinek azt mondtad, egy életnyi időtök van még együtt. Emlékszel még rá? Én emlékszem. A legboldogabb lány volt akit valaha láttam. Ragyogott, ragyogtattad. Szárnyakat adtál neki, azzal, hogy nem féltél szeretni őt. Erőt amivel bármire képes lett volna. Te neki, ő pedig neked volt az a bizonyos igazi. Miattad elhitte, hogy valóban létezik az a szerelem, amiért megérte évekig rossz csónakban evezni, mert most már együtt eveztek a végtelenbe. Mikor mosolygott a lelke is nevetett, S ezer színben pompázott minden amit megérintett az irántad érzett szeretetével. Elveszett a tekintetedben, S imádott fulladásig merülni abban a világban amit teremtettél neki. Furcsa nem? Milyen apróságokon múlik az emberi boldogság. Tudom, hogy már te is emlékszel rá. Ő volt az a lány aki órákig készülődött egy esti sörözésre, mert tetszeni akart neked, de az a lány is ő, aki melegítőben smink nélkül mellkasodra hajtotta a fejét egy hosszú nap után. Várj és az a lány is ő, ott a sarokba, aki bizonytalanul lépked most életedben, mert nem tudja van e neki még hely benne. Tudom, hogy emlékszel még rám. Arra a lányra aki akkor voltam melletted. Most is én vagyok. S holnap mikor felkelek, újra leszek valaki aki nem vagyok. Neked ki vagyok most? Még mindig az a lány vagyok? Szeretnék csak még egyszer az a lány lenni. S ha utoljára is lehetek az, ha el kell mennem, úgy menjek el, hogy tudom még egyszer a mindened voltam.

Tudod félek. Megrémisztett a közöny, ami most először települt közénk, végzetes könnyedtséggel, mintha húzott volna egy határt a szív és a józan ész közé. Már nem akartam hosszas beszélgetések után eljutni oda, hogy igazából ahelyett, hogy előre léptünk volna, most, lépésekkel vagyunk hátrébb. Nem akartam addig elemezni a problémát, addig próbálkozni a komromisszumokkal míg feladom és beletörődök, hogy ez sem az a nap. Nem tudom mit akarok, csak tudom, hogy ami most van azt nem.... Nem így, nem ennyire erőlködve, nem ennyire magamra maradva. Régebben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyenlő azzal, hogy szenvedsz. Édes gyötrelemnek gondoltam, amibe szerettem fulladásig merülni, szenvedve szerettem, mígnem a szerelem lerágott rólam mindent, s már nem maradt semmim amit értékként feltudtam volna mutatni. De a szerelem nem ilyen. Az nem szerelem, amikor kifordítanak, s nevetve végig nézik, ahogy próbálod takargatni, hogy már rohadtul fáj... A szerelem az, amit veled éreztem még a legelején. Jöttél, s olyan észrevétlenül lettél az életem része, mintha mindig is ide tartoztál volna... Magasba emeltél, s minden pillanatban emlékeztettél arra, hogy mennyire csodálatos is az élet. Míg nem jöttél, én azthittem, hogy ha szeretek az azt jelenti, hogy örökké tűröm a vihart, hogy mozdulatlanul állom az összes esőcseppet, mígnem ólomsúlyuk alatt térdre rogyok... Közel sem gondoltam jól... A szerelem esernyő a viharban... Ilyen voltál te is nekem. De egyre többször feledkezel meg rólam, s elfelejted, hogy vizes szárnyakkal nem tudok veled repülni. Egy darabig mindig nélkülem repülsz, s bennem megannyiszor megtörik a vágy, hogy repülni akarjak. Így nem. Egyedül sohasem. Te megfeledkezel rólam én pedig már egyre halványabban emlékszem, esőcseppek elmossák kettőnket.

Minden lepereg.