Utølsó virág

“színlelni a boldogságot, semmit nem ér”

“és remélem minél előbb jó lesz minden, mert nagyon fontos vagy nekem és szeretlek”

en hiszek benne hogy egynap minden rendbe jon

nem azért alszok állandóan mert lusta vagyok. csak ha alszok nem fáj. olyankor nem érzek

jól leszek csak nem ma és valószínűleg nem holnap

utálom, hogy mikor becsukom a szemem az egészet újra élem az elejétől fogva

azért reménykedek benne, hogy egy kicsit érzed, hogy egész nap rád gondolok

oké, szeretek itthon lenni de jelenleg bármit megadnék, hogy a karjaid közt lehessek

az a baj azzal, ha egy ember jelenti neked a boldogságot, hogyha elmegy nem marad semmid.

a sok jó dolog után valahogy hirtelen mindig kurva szar lesz

valaki mentsen meg önmagamtól

folytonos önértékelési problémák, amik lassan megölnek

“beforrnak a sebek, mesélnek a hegek„