supermario4ever tumblr page

Korábban volt szó a Bakuten!!-ről, részletes ismertető is olvasható az animéről. Most viszont sorba veszem a CD-ket. Elsőként lássuk a sorozat soundtrack CD-jét.

Ez az anime is olyan, hogy bármikor szívesen leülök elé és megnézem. Nem az a tipikusan "hangos" anime, mint mondjuk a Haikyuu!!, de akkora szeretettel készül, hogy melengeti a szívet. Nem is az volt a cél vele, hogy milliók még évtizedek után is élénken emlékezzenek rá. Az anime egyike azon három közül, melyet a 2011-es Tohoku Földrengés 10. évfordulója alkalmából adtak le. Ezért van az, hogy az Bakuten!! a Miyagi prefektúrában játszódik, és a szereplők a családnevüket egy-egy Miyagi-prefektúrában található településről kapták. Méghozzá azért, mert ahogy robbanásszerűen nő az animék ismertsége, jutnak ki egyre többen Japánba, egyre gyakoribb, hogy egy-egy anime alapján választanak maguknak úticélt a rajongók. Lényegében a Miyagi prefektúra népszerűsítése volt az egyik cél a Bakuten!!-nel.

Ha hozzávesszük azt a minőséget, amivel az anime készült, azt gondolom, méltán népszerűsíti nemcsak a térséget, hanem a férfi ritmikus sportgimnasztikát is. Hiszen mind az animáció, mind a karakterdizájn elsőosztályú. Csak apróságokba lehet belekötni, de az tény, hogy kevés anime készül ekkora szeretettel, mint a Bakuten!!.

A zene pedig teljes mértékig tükrözi nemcsak az anime nívóját. Bár ez talán el is várható már Hayashi Yuukitól, hiszen jó néhány sportanimének szerzett korábban zenét. A Bakuten!! meg különösen kedves munka lehetett számára, hiszen az első zenéit is egy sportgimnasztika csapatnak írta, sőt, ő maga is űzte a sportágat. Lényegében az ott hallott zenék inspirálták zeneszerzésre. Nem csoda, hogy a sportanime lett az egyik fő csapásiránya. És azt lehet mondani, hogy nemcsak a sportágat ragadja meg remekül, hanem az anime légkörét, hangulatvilágát. Gyakorlatilag a zenéivel szinte ugyanúgy végigvezet az animén, úgyanúgy megelevedik, mintha ténylegesen néznénk.

Nemcsak maga a zeneszerző ír emlékezetes zenéket, hanem a hangszerelés is gazdag. Valahányszor meghallgatjuk a Bakuten!! zenéit, mindig felfedezhetünk valami apró részletet, ami eddig a háttérben rejtve maradt, és többé teszi a dalt. Ez teszi igazán tartóssá a zenei élményt ezen anime esetében is.

Mindamellett, hogy úgy hozza össze a különböző zenei műfajokat, hogy aztán az albumon egy egészet alkot. A CD azért is alkalmas arra, hogy gondolatban levetítse nekünk az animét, mert a zenék nagyjából az animében megszólalásuk sorrendjében szerepelnek a korongon. Ami egyben azt is jelenti, hogy az első CD-n a vidámabb, könnyedebb dalok kaptak helyet, a második lemezen pedig az érzelmileg fajsúlyosabb dalok. Aki pedig látta Kaze ga Tsuyoku Fuiteirut talán meg is hallgatta az OST-t, az tudhatja, hogy Hayashi Yuuki nagyon ért az érzelmileg átélhető komoly, fajsúlyosabb dalokhoz. Az album a gyakorlatok kivitelezése közben hallható zenékkel kezd, majd ahogy haladunk, úgy haladunk az animével.

És aki szerette az animét, az a zene által is nagyon szívesen végig fogja élni gondolatban a történetét. Jellemzően a lassabb, komolyabb zenék kaptak nagyzenekari hangszerelést, a könnyedebb dalokat csupán néhány hangszerrel vették fel. A különböző zenei stílusokat pedig nemcsak az anime köti össze, hanem a zeneszerző egyedi stílusa, ami valamennyi általa írt anime zenében tetten érhető.

A borító tulajdonképpen az anime promóciós képét tartalmazza. Ezen felül nincs annyira túlgondolva a borító. Egy (egyébként nagyon kedves) képet találunk még a belső oldalon, de inkább információk olvashatók. Dizájnban igyekezték visszaadni az animében is domináló égszínkék színvilágot, utalva a csapat mezére.

Ahogy az anime, úgy a zene sem "kiabál". Pont ezért érdemes meghallgatni, mert feltűnősködik, nem hívja fel mindenáron magára a figyelmet, de az egyik legszerethetőbb anime zenei élményt nyújtja.

Ének: 0/10 Zene: 9/10 Szöveg: 0/10 Hangszerelés: 10/10 Borító: 6/10 Hangulat: 10/10

+ Az anime hangulatához és nívóhoz méltó dalok - A borító csak a kötelezőket tartalmazza

Ismét csak eseménydús hétvégén vagyunk túl, a Bálnában volt szombaton Fantasy Expo, majd vasárnap Gamer Weekend. Mind a két nap voltunk, vittünk Nintendót. Szombat – Fantasy Expo Illetve külön kérésre elvittünk a Fantasy Expóra a The Legend of Zelda kiállítást is. Erre felügyeltem én. Most nem a megszokott helyen voltunk az emeleten, hanem az alagsorban a Regamexszel, a Mozillásokkal, meg a…

Korábban volt szó HirtDrifter kollégának köszönhetően a MOTHER játékról, mely a Nintendo egy rejtett kincse. Nekünk sokáig az volt, hiszen nagyon nehezen jutott el a játék hivatalos úton nyugatra. Leginkább a Super Smash Bros. sorozatnak köszönhetően ismerhettük meg a szereplőit: Nesst és Lucast, akik egyedi karakterdizájnjukkal és támadásaikkal azonnal felhívták magukra a figyelmet. Ki is alakult egy rajongói közösség, melynek feltett szándéka volt a játékok angolra fordítása és közzététele. Nekik köszönhetően elsők között lehettünk szemtanúja annak, hogy mennyire más a japán videojátékos kultúra, mint a nyugati.

És mekkora kultusza volt Japánban a relikviáknak! Ennek köszönhetően bátran kísérleteztek olyan kiadványokkal, amik egyedi megoldást szültek, így az adott franchise-t is egyedi módon színesítették. Erre kiváló példa a MOTHER játékból készült CD, ami még sajátságosabb képet ad az egyébként is érdekes játéksorozatnak. Ha esetleg meglepődnénk, hogy egy NES (Famicom) játékból hogy adhatnak ki soundtrack CD-t, szintén egyedisége a japán kultúrának, hogy a Famicom játékokból is jött már ki CD, ám a játék zenéjét egyedi, jellemzően élő hangszerekre hangszerelték. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy bizonyos zenékhez énekelnek is, na az teszi igazán különlegessé ezt az albumot.

Az album 1989. augusztus 21-én, alig egy hónappal a játék megjelenése után került a boltok polcaira. Azóta több kiadást is megélt, én a 2004-es kiadásra pályáztam, mert ezen egy bónusz dal is hallható, és a mai napig úgy vagyok vele, hogy ez így ebben a formában teljes az album. Ám mivel a dalokat a '80-as évek végén vették fel, ezért a dalok ezt az időszakot tükrözik. Ám, akik csak azért váltanának repülőjegyet Japánba, mert imádják a '80-as évek kayokyoku, city pop dalait, és az első lemezboltban megvegyék a CD-t, sajnos megállásra kell késztessem őket. Ugyanis az album igazi egyediségét nemcsak az adja, hogy a dalokat brit énekesekkel énekelték fel, hanem ennek megfelelően a dalok is a korszak nyugati pop-rock hangzását tükrözik. Nagy talány, hogy a Suzuki Keiichi által írt játékzenéket miért nyugati zeneszerzőkkel gondoltatták újra, főleg, hogy a játék japánabb már nem is lehetne, de azt kell mondjam, hogy az eredmény kiváló lett.

Nagyszerűen hangszerelték át a dalokat, egyáltalán nem fukarkodtak az élő hangszerekkel. Ami azért volt nagyon jó megoldás, mert talán a zene emeli ki a leginkább a játék mélységét. Kezdve azzal, hogy a játék egyik fő célja, hogy nyolc különböző dallamot találjunk meg. Ez egyenesen magával hozza azt, hogy a zene kulcsszerepet játszik. A dalok CD-re hangszerelt változata pedig nemcsak remekül adja át a játék mélységét, hanem önálló zenei albumként is funkcionál. A dalokhoz nem szükséges a játék ismerete, a szövegek önmagukban is értelmezhetők, nem utolsósorban teljes értékűek. A versek bár naivak: Barátság, összetartás, az élet felfedezése, mégis annyira szép az ének és az előadás, nem utolsósorban önazonos, hogy bármelyik felnőttből kihozza a naiv, gyermeki énjét.

Ahogy szó volt róla, nemcsak a szöveg angol nyelvű, hanem az énekesek is britek. A legemlékezetesebb előadás egyértelműen az akkor 15 éves Catherine Warwickhez tartozik, akit a MOTHER rajongók azonnal a szívükbe zártak. Kedves, ártatlan stílusa megszólít. És azt hiszem, a titok nyitja az, hogy hihető, hogy az énekesnő tényleg ilyen. Ebben az előadásban a szíve, lelke benne van. De nemcsak ő énekel. Az album változatosságát nemcsak az adja, hogy férfiak is tiszteletüket teszik, hanem a dalainak rockosabb hangzása is színesebbé teszi a korongot. Mindezt úgy, hogy ezzel együtt lesz egységes a hangzás. Nem kis vállalkozás különböző műfajokat egy albumba sűríteni úgy, hogy a hangzás mégis egységes maradjon. Jelentem, a MOTHER album ennek maradéktalanul eleget tesz.

Zeneileg is érdemes elmerülni a dalokban, hiszen nemcsak az élő hangszerelés ad egyedi hangzást a játékból megismert daloknak, hanem a különböző ötletek és azok kivitelezése. A játék témájául szolgáló zenéket olyan dallamokkal egészítették ki, amik nemcsak hogy illenek a játék zenéjéhez, kiegészítik, de mélységet is adnak a daloknak. Ez teszi igazán különlegessé az egész albumot, és ez az, ami általánosságban különlegessé teszi a '80-as, '90-es évek első felének japán játékzenei palettáját, de az egész japán könnyűzene egyediségéről is tanúbizonyságot ad.

A borító arról árulkodik, hogy a lemezt elsősorban a játék rajongóinak készítették. Hiszen a játék borítóját vették át, és egy piros alapon a felső részre írt "MOTHER" szó aligha kelti fel az átlag zenehallgató figyelmét. Hacsak nem leszünk figyelmesek az O betűt képző földgömbre. A dalok mondanivalójáról sokkal inkább a hátsó borító árulkodik. Arról a barátságról, összetartástól, szeretetről, amiről különböző stílusban értekeznek az énekesek. A borító kihajtható, a belső oldalakon olvasható a szöveg, a külső részét meg a játékból ismert karakterekről ad tárlatvezetést. A nevek már alap japán nyelvtudással is viccesen hatnak. Nem különösebben erőltették meg magukat, amikor kiötlötték az OTOKONOKO, OTOMODACHI vagy a DENSHA neveket. De talán ez is arról tanúskodik, hogy a játék értékét valahol egészen máshol kell keresni.

Ha bármilyen kritikával élhetnék, talán annyi lenne, hogy a 8. dalt éneklő énekesnő hangterjedelem terén kissé túlvállalta magát, de ezt leszámítva egy kiváló albumot vehetünk a kezünkbe. A dalainak varázsát nem az igazán mély, nagyhatású dalok adják, hanem a játék oly módon történő újraértelmezése, hogy bárki, aki meghallgatja ezt az albumot, nemcsak egy egyedi zenei élménnyel lesz gazdagabb, hanem legalább annyira felkelti az érdeklődést a játéksorozat iránt, mint a Super Smash Bros. sorozat. Ennél többet egy zenei kiadvány nem is tehet egy franchise-ért.

Ének: 8/10 Zene: 9/10 Szöveg: 9/10 Hangszerelés: 10/10 Borító: 8/10 Hangulat: 10/10

+ Egy különleges játéksorozat méltó közvetítője - Az ének nem mindenhol a legjobb

7 év 7 hónap munkája érik be hamarosan, végre megjelenik az első könyvem. Nagyon sokat dolgoztam vele, mire elérte a végleges változatot. Egri Lajos könyveinek segítségével fokozatosan sajátítottam el a kreatív írás alapjait. Az első változat jó indulattal nevezhető egy kiterjedt vázlatnak. A címet is csak évekkel később találtam ki. Nem sokkal utána lett kész az első általam is vállalható…

Hosszú szünet után ismét kapható az újságárusoknál Donald Kacsa magazin! Gyerekkorom egyik kedvenc képregénye volt, nagyon örültem, amikor láttam, hogy ismét kapható lesz Magyarországon, nem is volt kérdés, hogy ezt is venni fogom. Ahogy végiglapoztam, nagyjából a régi magazin szerkezetét követi. Disney témájú képregények, viccek, érdekességek, ja és persze az ajándék. Ami újdonság, hogy több…

A Disney Aladdinja a 90-es évek kulturális kánonjának része lett. Korának legsikeresebb animációja, amit a humorának és mondanivalójának köszönhetően minden korosztály szívesen nézett. Az 1992-ben moziban vetített animációból kétféle játék készült, melyet két különböző stúdió fejlesztett. Ennek egyik oka az volt, hogy egészen a ‘90-es évek közepe tájáig a Nintendo kizárólagosságot követelt meg a…

2026. április 1-jétől megtekinthető a mozikban a Super Mario Galaxis film. Az igazat megvallva, nem követtem az előzeteseket és az ehhez kapcsolódó Nintendo Directet, mert az első filmet jóindulattal is közepesnek tartottam. Főleg azért, mert az Illumination eléggé a maga “képére” faragta a Mario karaktereket, így elvesztették azt a szerethető Nintendós bájukat, ami szerves részét képezi annak,…

Immár 15 éve, hogy megjelent a Nintendo kézikonzol történelmének egyedi, egyben kivételes darabja, a Nintendo 3DS. A külseje ugyan arról árulkodik, hogy a Nintendo DS vonalat viszi tovább, de annyi újdonságot rejtett magában, hogy egyből felkeltette az érdeklődést. Magam is izgalommal vártam az új információkat, éreztem és tudtam, hogy sokkal több lesz, mint az elődje. Először 2010 márciusában…

Idén 20 éves a Nintendo egyik emblematikus konzolja, a Wii. Már a korában is vitatott volt a létjogosultsága, hiszen Nintendo rajongók jellemzően szerették a konzolt, az ellentábor meg azon forrongott, hogy hogy lehet egy olcsó technológiájú gépet jócskán áron felül adni. És hogy jönnek ahhoz, hogy ennyire népszerű legyen? Hiszen nagy visszatérő volt, ismertsége túlszárnyalta a NES és a SNES…

Ezt részint az előző retro gaming post kiegészítéseként szánom, ahol összefoglaltam, hogy milyen volt a konzolos élet a ’90-es években, amikor annyira drága volt a videojáték, hogy inkább kölcsönözni érte meg. Miként valósult ez meg a gyakorlatban, és milyen közösségi életet hozott magávan a helyben játék lehetősége. Most ráhelyezném a fókuszt a szülővárosomra, Békéscsabára, hogy milyen volt itt…

Én ezt eredetileg retro gaming posztnak szántam, csak hát az a faramuci helyzet állt elő, hogy aktualitása lett. Most volt ugyanis hír, hogy a Sony a PlayStation 5 konzoljainak árának emelkedése okán bevezeti a kölcsönzéses rendszert. Nagyon tetszik az ötlet, hova tovább, az olvasottak alapján kijelenthető, hogy igencsak korrektek az ajánlatok. Bár a cikk némileg lódít, mert a PlayStation…

A 2026. téli szezon egyik animéje volt a Hanazakari no Kimitachi he. Ezzel egyidőben tette közzé / hirdette (nem tudom pontosan, melyik volt) a Netflix a live action adaptációt. És ha már így kikerült, akkor úgy döntöttem, megnézem mind a két változatot. Annak ellenére, hogy nagyon régi történetről van szó, egyáltalán nem ismertem a mangát. 1996-2004 között futott, ezalatt 23 kötetben, 148…

Kellemes meglepetés számomra, hogy a JFF Theater felvette a kínálatába a Karaoke Iko! filmadaptációját. A mangáról és az animéről korábban már volt szó, a 2025 nyári szezon egy érdekessége volt. A filmet is megnéztem akkor, de ha a Japán Alapítvány is elérhetővé tette a platformjára, akkor örömmel megnézem ott is. Főleg, hogy volt annyira jó, hogy öröm volt újra megnézni. Bár a film magát…

A Japán Alapítvány által üzemeltetett JFF Theater streaming oldal egyik újdonsága a Mabuta no Tenkousei. Angolul Confetti néven ismert, és egy utazó színházi társulat mindennapjaiba enged betekintést. A főszereplő a társulat vezetőjének fia, Iwata Yuki, akinek, mivel a vándorszínházzal tart, nincs stabil otthona és iskolája, ezért stabil barátsága sincs. Állandó kapcsolata csak a társulat…

Nagyjából így lehet röviden összefoglalni a 2025 nyári szezonjának egyik animéjét, a Muchuu sa, Kimi ni.-t. Nem futott nagyot a sorozat, de a történet nemcsak szerethető, hanem tanulságos is, ezért nyugodtan nevezhető “hidden gem”-nek. Maga a manga egy doushinji-gyűjtemény. A mangaka, Wayama Yama at addig megalkotott történeteit rakta egy csokorba. A manga Japánban népszerű volt, és hát nem…

Az utóbbi években igencsak fellendült a magyar mangapiac. Ennek mi csak örülhetünk, hiszen nemcsak arról van szó, hogy újra olvashatunk mangát magyarul, hanem egyrészt a könyvesboltok is jobban reprezentálják, hogy azért Magyarországon is van kereslet ezen szubkultúra iránt, másrészt, mi rajongók is kvázi kaptunk egy második esélyt, hogy bizonyítsuk, hogy érdemesek vagyunk arra, hogy nálunk is…