lélekforgácsok

Gyenge elemzés felületesen egy nagyon. Erős számról.

"nincs olyan, akinek a lábain ne állna valaki

nincs akinek a hátát ne nyomná egy másik hát

nincs olyan, aki vissza ne merne kérdezni, elege ne lenne abból, mikor a szemeken már látszik mennyire szeretik nézni az arcod, amikor felkelsz és azt mondod:

takarodjanak a házadból

felkelsz, azt mondod ne tekeregjenek a véredben

takarodjanak a hátadból, ne tekeregjenek a véredben

ne vigyenek innen sehova téged, hagyjanak csak az életben"

Nincs akinek hátat ne nyomna egy másik hát, aka pup a hátamon, nincs olyan ember akit valaki más öntudatlanul vagy tudatosan de hatraltat.

Ne tekeregjenek a veredbe, ne lépjenek a szemyeliyegedbe bele destruktivan, takarodjanak a hazadbol ne basszák szét amit te oszeraktal ilyesmi.

"ha tehettek értem valamit, a legtöbb, amit megtettek, hogy megpróbáltak rávenni a lehető, szerintük legjobbra, de közben úgy beszéltek rólam, mint ha ott se lettem volna"

Na ez kurvara így van az én életemben is. Meg biztos van más ember is akiebe.

Amikor megmondják gyerekként vagy később is hogy neked mi lenne a jó úgy hogy észre se veszik h te mit akarsz, nem is érdekli őket csak a sajat elképzelésük rólad.

"de mind közül, a legokosabb az volt, akinek a végére sikerült veled valahogyan végül mégiscsak megetetni, hogy te jobban érted azt is, amire ő tanított téged"

Na ez a legszebb emberi tett ebbe a dalba,

Ez számomra az önzetlen segítség , megtanítani valakit valamire , úgy hogy fel se tűnjön a másiknak h ez tanítás , vagy segíteni úgy hogy egy pillanatig se érezze h ez segítség és még is.

"

ez egy szembogárnyi bolygó, 

magadon kívül téged

meg nem találhat élet

senki nem üldöz téged

senki nem üldöz téged magadon kívül

senki nem üldöz téged

senki nem üldöz téged magadon kívül

"

Ez is kurvara nagy igazság , minden probléma forrása onmagunkba van, belül kell megoldani a problémákat, nem kifele mutogatni. Bár ez kurva messze van tőlem vagy az emberek 99.999 százalékától xDD

De attól így van.

"mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?

mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek"

Ez a legdarkabbb része , belső párbeszéd , ezt is átéltem , átélem.mit panaszkodik az ember h nem látják ha egyszer azt akarja h ne lássák, ha van egy erős önvédelmi mechanizmuaod amit mást nem enged át , akkor hülyeség a másikat hibáztatni, hisz én akartam így.

Nem akarok rosszat tenni a kornyeuetemnek, ugyanakkor nem hazudtalhatoom meg onmagomat

Nem élhetek ideál ba, nem élhetek nirvanaban , ez van ami most van és ennek én is részese és okozója vagyok , bármi legyen is ez.

Ezt el kell fogadnom, nyitva lenni arra ami ezen kívül vagy felül lehetek.

Üres pohárnak lenni, a személyiséged lerakodasait megtisztítani, csak így tölthet beléd valamit az élet, csak így érnek új élmények, így tanulsz, így fedezel fel új dolgokat, így tudsz máshogy látni.

Nehéz.

A körön kívül menni, a körforgásaidat megszakítani, abból kilépni, önmagadat meghaladni csodálatos, de kurva nehéz bassszameg.

A zene csodálatos, zenét hallgatva a lélek "számol".

A hang csodálatos, vannak emberek akiknek a hangját hallgatni csodálattal tölt el. ;P

Ból, van ez.

Mármint ez egy sorozat , youtube on keressetek rá, ha érdekel.

Oldboy bol idézet :

"Ha nevetsz veled együtt nevet a világ, ha sírsz akkor csakis egyedül sírsz."

A nevetéss az tágas, kifelé terjed, de felszínes.

A sírás az szűk, befelé terjed, és éle, mélysége van.

Aki nevetni akar csak, az csak megúszni akarja az életet, lebegni a viz felszínén.

Aki a kút mélyére megy, az katarzist akar, találni akar valamit ami esszencia, ami ő.

Persze ha lehetne választani szerintem mindenki a nevetést választaná, de a polaritás világában elkerülhetetlen, a sírás , a fájdalom , önmagunkkal való szembenézés időnként.

Mélyebbre ásni hogy magasabbra lássunk körülbelül.

Nevetünk és sírunk, majd meghalunk. :D

Hestegnel ez jó: nevetés és sírás

A helyesírásom, az ékezetek hiánya jellemző lesz erre a tumblira,

egyrészről , mert magamnak írom főleg, és nincs igényem magammal szemben szép helyesírásra

másrészről, mert mobilról jegyzetelek sokszor és fárasztó az ékezetek használata,autokorrekt szerepe, stb mobilos sajátosságok

harmadrészt, mert posztmodern, és jelen világunkba egyre kevésbé van jelentősége sajnos ? (sztem nem ez a legnagyobb bűnünk, szóval nem)

a helyesírásnak, 

Egyik legnagyobb hibám nak tartom jelenleg ezt a kettő érzelmi hozzáállást.

 Az első sem a helyes arányból megnyilvánuló erő, és diszkomfortos

 Míg a második az első miatt vedtelennek tartott, védtelenként azonosult tudat, önvédelmi mechanizmusa.

Szellem, Test, Lélek

Vágy,Akarat,Tett

Atya, Fiú, Szent LÉLEK

1) Gondolat, eszme, ideológia, inspiráció, sugallat, immanencia, befelé, nő

2) Cselekedet, fizikai térben való megnyilvanulas, transzcendencia, kifelé, férfi

3) A nemtudas tudása,a minden mögött ott levő , a tapasztalat előtti tudat, ami meg mielőtt gondolat, beszéd, cselekedet lenne, a tisztán befogadó,az ami mindenki és senki, Isten ha úgy tetszik, Tao, ha úgy tetszik, az hogy élsz ha úgy tetszik.

Az hogy élsz , hogy valami , ami lehet bármilyen szar vagy bármilyen jó, de VAN ,érted bazmeg , valami van MOST ES ITT, ahelyett hogy nem lenne , ez csoda bazmeg.

Az ami írásban vagy szóban vagy gondolatban legkevésbé realizálható és még is mindenkinek tudomása van róla.

Szóval az írás.

Ha elég csendben vagyok, és tiszta a tudat akkor elég jól megy, kár hogy ez az életbe legkevésbé szivárog át, a JÓ és IGAZ tudása nem garantálja annak cselekedetekbe való megélését, vagyis a gondolat nem válthatja meg a cselekedetet.

És bár ez igaz, a lényeg amin segít az írás , hogy ne úgy gondolkodjak magamról, hogy mások hogy gondolkodhatnak rólam ,és ez alapján az absztraktció alapján gondoljak magamról, ergo ne mások gondoljanak engemet.

Ne az legyek ami a külvilág nyomása rám pushol.

( stresszes, negatív helyzetekbe)

Vagy ami a külvilág áldása, öröme számomra

(pozitív helyzetekbe)

Legyek én, mint gondolat, közép, szélsőségesen középen, mint egy iránytű.

Egyfajta hatalom visszaszerzeserol szól számomra ez az írás, olyan hatalom ami nem mások felett uraDAlmaskodik, hanem az a hatalom ami SAJAT MAGA URA.

Kontroll saját magam felett.

Ez a célom az írással.

 Persze , attól még hogy igaznak érzem és inspirát az írás , nem hordom magamban azt a hamis illúziót, hogy minden betű szent amit leirok, hogy nem tévedek .

Tévedek, csapongok,  de a jelenlegi helyzetemben, ez tűnik a legtisztábbnak, innen látom magamat, illetve ez egy fajta edzés, törekedés valami felé. 

A második hiba ha nem szabok korlátokat, az írásnak.

nem irhatok mindig  , nem lehet ez egy drog amit junkie mód zabalok , és elmenekulok ezzel, szabályok kellenek, naponta este vagy reggel nem tudom 1-1 óra max.

Megpróbálom írás által realizálni az életemet, a Hamvas Bélai utat járni,

de valószínűleg, sőt egészen biztosan nem lesz olyan tűpontos, annyira tiszta, ellenben csapongó, szétcsúszott igen, de főleg magam számára írok és talán segít, talán mutat valamit amit enélkül nem látnék.

Az egész írás elkezdésének a gyújtópontja az a pillanat volt,amikor, azon a napon amikor semmit nem akartam szokás szerint csinálni, elhívtak XY k X helyre, meg volt beszélve, hogy megyek, én még is , ennek ellenére is,kurvára nem akartam menni, kurvára komolyan azt gondoltam hogy lemondom, mindeközben a másik énem őrlödött,(@utocorrect őrködöttet írt haha, az is jó szó erre fck.god.in.tech.ilove.u.lol, GONDVISELÉS)hogy csak el kéne menni, meg van beszélve, meg fognak sértődni, meg amúgy is, nekem is kell a kimozdulás,

 szóval volt a pozitív forgatókönyv érvelése, -a skizo ember feletti arcok-, a lehúzás,beleszarás, negatív ,kvázi ördögarc vs az igen, az ígéret betartása, az elindulás, a cselekvés kvázi angyalarc, mint a filmekben.lol.

Igazából ami a kis megvilágosodas volt az, az a történet, amikor eldöntöttem hogy igen , megyek .Elkezdtem készülni , elhúztam a szekrényt ,ott voltak a ruháim, megfogtam az egYik pólómat amit szeretek, és megálltam vmiért , mintha lefagyott volna az én rendszer...

utolag ilyesmi gondolatok jellemzik a helyzetet.: Itt a ruhás szekrény az életemben megszerzett javak, és én valasztom meg hogy mit veszek magamra.

Itt az élet , megannyi gondolattal, érzéssel, nézőponttal, lelkulettel, amit mind átéltünk, és kérdés, hogy az életünkben melyiknek 'adunk igazat' , a felsorolt források közül melyiket tápláljuk hittel/energiával. Ergo kurvára van beleszólásunk abba hogy mit érzékelünk valóságnak mit érzékelünk életnek, hogyan éljük az életünket. Persze leírva nyilván ez is triviális, de a felismerés és a leírtak megélése sokkal mélyebb volt mint egy közhely amit az ember ezerszer hall.

 kurva erős csend, nyugalom, béke érzése tört rám , pillanat, ami évek óta nem volt, pillanat ami lehet ebben az inkarnaciomban először fordult elő, szóval számomra elég fontos volt.

A trippet még egy hasonló villanás (isteni szikra ;)) indította be ami ez után volt . A kapkodás közben néztem vmi könyvet útra és kezembe fogtam Francis S Collins : Isten ábécéje -Egy tudós érvei a hit mellett című könyvet amit egy DNS kutatással foglalkozó tudós írt , Istenrol, ( miért pont ezt azt nem tudom de ugyanolyan színe volt mint a polonak (patterns , patterns everywhere,lol)és belelapoztam, megálltam egy oldalon és ott volt pár mondat ami nagyot ütött ; nem tudom felidézni a mondatokat , leírni meg nem akarom amit a memória elhomalyosit, nem visz közelebb az élmény leírásahoz a zavaros emlékezet, de a könyvet hamarosan elolvasom.