fontos háttérinformáció, hogy húgom a film idején éppen FOGZOTT. az ő esetében ehhez hozzátartozott, hogy addig próbálta beletuszakolni a szájába a távírányítót -ami majdnem akkora volt mint ő- amíg beleremegett a feje; előszeretettel tucsogtatta nyálában a telefont, mállásig csócsálta a fajátékait, de a lencsevégre kapott (egyébként személyes kedvencem), amikor a dohányzóasztal emelőkurbliját próbálta ínyével megesztergálni, ez esetben sem kevés nyál kíséretében.
anyám célkitűzése nyilván az lehetett, hogy ezt a jelenetetet megörökítse, és sikerült is, mint egy dokumentarista természetfilmet, a paranormális filmek vizuális eszköztárával. de nem állt meg itt, ugyanis megpróbálta rávenni alanyát, hogy az attrakció közben nézzen is a kamerába, ezért elviselhetetlenül gügyög, szólítgatja, instrukciókat ad, kérdezgeti, hogy mit csinál… - az anyai magány ugye :( . Szóval a gyerek rágja a kurblit, ráng a kamera, zöld a kép és világít a szeme, miközben anyám gügyörészik, és ez így folytatódik hosszú perceken keresztül, amikoris elérkezünk a film tetőpontjára: a háttérben bekapcsolva hagyott TV-n épp a FÓKUSZ ment, és egy vélhetően hormonproblémás személy adta le teljes kétségbeesésben a következő nyilatkozatot:
“Borzalmas volt…Olyan szőrös voltam, hogy nem mertem kimenni az utcára…”