Oh, those poor, weeping souls...

Thor                                                    és                                                          Loki

együtt léteznek, ők ketten, egyik nincs a másik nélkül, küzdenek, harcolnak, veszítenek és győznek. Minden síkban ott vannak, egymás mellett, aztán egymás ellen, míg nem jön a végjáték.

Loki vesztésre van ítélve.

Thor                                                    és                                                          Loki

két pólus, két ellentét, két testvér, két szerető. Szapora, megosztott lélegzet, a másik szájából kortyolva, két szempár vad tűzben égve. Szenvedélyes kiáltás, majd az azt követő csend.

Thor                                                    és                                                          Loki

szerelme bukásra ítélve, történetük kőbe vésve, megváltoztathatatlanul és örökre. De most még ebben a síkban játszanak, a másikban harcolnak a váll vállnak vetve és nyernek. A csata diadala után ünnepség, és Loki eltűnik Thor mellől.

Thor                                                   és                                                          Loki

harcolnak.

Loki veszít. Loki a sziklán, felette a kígyó, mérge csöpög a szájából a mellkasára. Loki ordít és könyörög Thornak, könyörög kegyelemért, hivatkozik a régi időkre, mikor még nem ellenségek voltak, mikor még volt értelme a másik szemébe nézni, mert ott ragyogott benne a szeretet, a szerelem,

Thor                                                    és                                                          Loki

Midgardon, Loki tőre Thor bordái között, szemükben fájdalom. Aztán vége.

Loki veszít.

Thor                                                    és                                                          Loki

Svartalfheim kies pusztáján, Loki Thor karjaiban, aztán Asgard trónján, majd a Ragnarök, és a sziklán, felette a kígyó, alatta a mély, ajkain a Mennydörgés Istenének nevével, szívében bánat és kín.

Thor                                                    és                                                          Loki

egy kis házban, közel Londonhoz, Loki vékony, törékeny csuklóin kattan a bilincs, miközben Jane Foster megfojtott holtteste felett áll, kitartóan mered Thorra, amíg a rendőr egy lökéssel útnak nem indítja. Thor egyszer sem tekintett rá,

Thor                                                    és                                                          Loki

ugyan azokat a köröket futja, mint előttük annyi más Thor és annyi más Loki, és miket még sok más Thor és sok más Loki fog. Néha megtudja egyikük vagy másikuk a végzetüket, de változtatni képtelenek. A vége mindig ez:

Thor Loki nélkül                                                                            Loki Thor nélkül

                                                      egymás ellen