patkojanos

Ezt az írást évek óta tervezgetem valahova. A körülmények aztán utolértek, mint az álló órát a pontos idő: alig pár hete indítottam el az itthonmaradós tumblimat, kb ezzel egy időben pedig Tarlós István, Budapest főpolgármestere hadat üzent a bringásoknak. Jó, nem üzent hadat, de azért -  ahogyan ez itt szokás - finoman jelezte, hol a helye a kétkereküző bohócoknak. Ezt a bejegyzést tehát Tarlós úrnak ajánlom, és a városi biciklizésről fog szólni. 

Nem is tudom, hogy kezdjem, egyszerre kéne kurvaanyázni és józan városfejlesztőzni . De inkább írom, ahogy jön… 

Minden kedves városlakó konkrétan kezet csókolhat a biciklistáknak, mert a legjobb dolog, ami egy várossal történhet, hogy elárasztják a bringások. Ez tény. Akárhány terhes nőt ütnek el a járdán, akárhány visszapillantó-tükröt zúznak szilánkosra a nagykörúton, akármennyi mimóza lelkületű taxisra hozzák rá a sztrókot péntek este a Kazinczy-ban, még így is kevesebb kárt okoznak a városnak, mint egy közepes méretű tacskó, mikor leviszik pössenteni. És akkor még az autókról nem is beszéltem, aminél városrombolóbb fost nem igen lehetne kitalálni. (Direkt nem autósokat mondok, magam is az vagyok hetente egyszer, furdal is olyankor a lelkiismeret.) 

És most lehet jönni azzal, hogy “Mivel járjak be a melóba Budakalászról, HÉV-vel?”

“Próbáltál már 10 tonna lapkasajtot elfuvarozni a SPAR-nak bringóhintóval?”

“Megnézném, három gyerekkel meddig élnél túl a fővárosban kerékpárral!”

Ezek mind respektálható felvetések, de mit sem változtatnak azon, hogy az autó szétkúr mindent maga körül, házat, utcát, lakást, embert, folyót, fát, és szétkúrja Budakalászt, a fuvarozást és a három gyereket is mindenestül. 

Ezért Tarlós Istvánnak nem rendre utasítania kéne a bringásokat, hanem hálát rebegni nekik, hogy aznap sem ültek volán mögé. Mert ez a város minden autóval egyre élhetetlenebb, és minden bringával egyre élhetőbb lesz. 

És akkor most a hosszú felvezetés után kitett indexszel kanyarodnék rá a lényegre: MIÉRT KÖZLEKEDEK SZABÁLYTALANUL, MIKOR BICIKLIZEK???

A KRESZ-re hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint az emberiséggel egy idős szabályrendszerre, amely kezdetektől meghatározta közlekedési viszonyainkat. Ám a valóságban a KRESZ-t csak az autós közlekedés elterjedésével, a 20. század elején vezették be, hogy ezzel csökkentsék az autózással járó veszélyhelyzeteket. Igen, mert a városlakókat napi szinten és tömegesen addig más közlekedési eszköz nem is fenyegette. 

Mára azonban az autók totálisan maguk alá gyűrték Budapestet, a város bizonyos részei pedig gyakorlatilag élhetetlen, fertőzött zónákká váltak. Mindazok pedig, akik valamilyen okból nem vesznek részt ebben pusztító és önpusztító közlekedési formában, másodlagos polgárai lettek a városnak. 

Én azonban, ha csak tehetem, nem vagyok hajlandó ehhez a rendszerhez igazodni. Nincs ebben különösebb elvi kiállás, lázadás vagy provokáció, pusztán praktikus megfontolás. 

Nem azért fogok a kocsisor elejére, ne adj isten a fehér vonalon túlra gurulni bringával, hogy beintsek az autósoknak, hanem azért, hogy mikor a lámpa zöldre vált, ne kelljen hátul az undorító gázfröccsüket telibe tüdőznöm. És így, hogy a sor elején állok, talán mindenki gyűlöl, de mindenki lát is, nem vagyok senkinek a holt terében.

És ha nem jön senki, simán átmegyek a piroson, mert én minden elindulásomért izommunkával és szuflával fizetek, ami sokkal-sokkal drágább, mint a 95-ös benya. Talán ez a vakmerő manőver félelmetesnek tűnhet egy négykerekű vasládából nézve, de hidd el, ahonnan egy bringás látja a forgalmat, nincs ebben semmi hajmeresztő.

Behajtok szemből az egyirányúba. És tudod, miért? Mert arra van dolgom! Ez a város ugyanis arra való, hogy mindenki kedvére mehessen a dolga után, csak valaki közben lebökött egy csomó hülye táblát a kurva autók miatt.

Megyek bringaúton, buszsávban, autóúton, villamossínek között, ha kell, a járdán is, megyek, amerre ez a város engedi, hogy menjek, mert egyedül így lehetek szabadon közlekedő, a saját célbaérkezéséért egyedül felelős, független polgára ennek a városnak. 

Mindezt pedig úgy teszem, hogy leginkább csak a saját bőrömet, tüdőmet, izomrostjaimat, koponyámat viszem a vásárra. Nem fenyegetek senkit, nem nyomok el senkit, nem károsítok senkit. Én csak közlekedek, a jelenlegi KRESZ szerint szabálytalanul. 

Illetve nem is. Mert sok helyen már legálisan gurulhatok az autósor elé a lámpánál, hajthatok át mindenki előtt a kereszteződésen, mehetek szembe a forgalommal vagy épp tekerhetek a buszsávban. És nem azért, mert egy erőszakos kisebbség ezt kizsarolta. Hanem mert a városvezetés belátta, hogy a bringás közlekedésnek zöld utat kell adni, ha élhető, modern és európai színvonalú metropoliszt akar faragni Budapestből. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a közlekedésben mindig annak ad elsőbbséget, aki a legkevésbé terheli a környezetét. 

Budapest sokat haladt ebben előre, innen már nem kéne rükvercbe kapcsolni.