hug me

I am sad because I am fat so what do I do? Eat. So fucking ironic

Tegnap veled is ünnepelhettem volna ha még itt lennél... Hiányzol.

Nem tudom hogy lépjek ki ebből

Olyan kibaszott magányosnak érzem magam. Tisztában vagyok vele, hogy vannai barátaim, igazi barátaim. Vannak emberek, akik szeretnek és akiknek fontosak vagyok. De mégis valahogy olyan elmondhatatlanul hatalmas nagy űrt érzek magamban.

I just feel like eveybody can handle it and everybody accepted it. But I just can't find my piece, I can't get over this feeling. Fuck, I really really miss u. But I didn't even know you. And that is what really sucks. I'm sure you were a wonderful soul. I love you.

It's been years but I still cry over you

I shouldn't but I miss you every single day.

Remélem változni fog ez

Tulajdonképp magamnak írok itt, titkon remélem is, hogy senki nem találja meg ezeket. Magam sem értem magamat, illetve még mindig keresem ki vagyok. De, ami a legfontosabb, hogy ha nem írom ki magamból ezeket úgy érzem felrobbanak. Így sem szünnek meg ezek a folytogató érzések. Én tényleg próbáltam pozitívan hozzá állni mindhez (bár úgy tűnik minden pont ilyenkor romlik el hah) és vidám zenéket hallgatni, izgalmas nem drámai sorozatokat nézni és könyveket olvasni. Festeni, bármit csinálni, amivel elterelem a figyelmem. Tényleg hatásos volt de nem tartott ki elég ideig. Megint itt vagyok hogy sehol nem vagyok.

Megcsináltam, boldog voltam. Nem éreztem ezt a kibaszott nagy ürességet és szomorúságot magamban. Eltartott néhány napig. És most itt vagyok hajnali 3 óra 2 perckor az ágyamban fekve. Sírni szeretnék, érzem eztt az égető érzést, a gombóc is itt van a torkomban. Szinte már görcsöl a hasam, annyira vágyok egy megkönnyebítő sírásra. Hallgattam a szomorú zenéimet is de egyszerűen egy könnycsepp sem jön ki a szemeimből.

nem tudom mit csináljak, hogy ne érezzem ezt

valami kurvára nincs rendben velem

úgy érzem felemészt

zuhanok

hiányzol