😕💫💔

Megmondtam, hogy sosem fogok hazaérni

Nincs az a hangerő, ami elnyomja a fejemben lévő kisördög duruzsolását

Nem tudok aludni éjjelente. Valami parazita befeszkelte magát a fejembe és gonosz, csúnya dolgokat suttog nekem

Én miért nem vagyok fontos?

Csak ültünk a földön és beszélgettünk. Hulyesegekrol és nevettünk. Aztán te kiontotted nekem a szíved, mi bánt, mitől félsz, hogy érzel a világ iránt. De mikor én szólaltam volna meg, felálltál és elsetáltál.

Mar csak a jelenlététől is borzongok

Újabb év, de soha, semmi sem változik

Rettegek a felnőtté válástól.

Hogy lehet eltekinteni a gyűlölettől?

Mennyi idő kell még, hogy ne gyűlöljem önmagam?

Bárcsak ne gondolnék már rád. Bárcsak el se szakadtunk volna egymástól

Vajon meddig tart még ez?

Ha az életben nincs már több móka

Sok minden változott, mégis minden ugyanaz maradt

Szar feleszmélni arra, hogy inkább vagy bárhol máshol, mint otthon

A legszomorúbb, mikor olyasvalakit tartasz a legjobb barátodnak, aki ezt nem viszonozza

Ha mindent megtennék, neki az akkor sem lenne elég