Árva

Élni vagy meghalni ?

Szerelmes ember és a bolond között nem igazán van különbség egyik se tudja meg magyarázni hogy mit mért tesz. Pedig elég egyszerű az ok, okozat. Történnek dolgok amiket nem tudunk meg magyarázni. Mikor felindulásból cselekszünk vagy mondtunk valamit. Érzelemből cselekszik a bolond szerelmes ember. Csak az érzelmek vezérlik, semmi más az ég adta a világon.

Meg tanultam már hogy úgy írjak nekik vissza hogy ne vegyék észre hogy megint van valami bajom nehogy teher legyek.

Halott emberek zenéit hallgatok. Milyen szomorú  meg haltak és csak egy zene maradt utánuk. utánam nem marad semmi. Csak egy fakó emlék leszek valaki emlékei között.

Lehettem volna más is. De hogy idézzem egy kedves kis barátomat  ‘‘Olyan mint egy minyon, csak feketében’ hát ez vagyok én. Még egy minyonnak se vagyok jó.

Felkeltem reggel úgy hogy boldog vagyok nem tudom hogy mért. Na mondom akkor ez egy jó nap lesz. Ki keltem az ágyból fel öltöztem ki indultam a konyhába és szét szakadt a nadrágom. Na mondom ennyi bajom legyen a mai nap be mentem a szobába elő vettem egy másikat. Ki húztam az egyik fiókot erre leszakadt...na jó nincs baj meg lehet csinálni ez csak egy fiók. Nem voltam boldog ember a nap végére szomorú voltam és nem éreztem jól magam. De végig vittem a napot ahogy el kezdtem.

Apuka már a 20 évei elején el vett egy fiatal nőt. Minden happy és boldogság volt minden egy pár évig. Egy idő után meg romlott a kapcsolatuk, úgy voltak vele hogy legyen gyerekük ha már ilyen régóta együtt vannak. Egy kis idő múlva meg fogant. Kilenc hónap után a nő egy gyönyörű kislánynak adót életet Lame Evelin. A szülei nagyon boldogok voltak hogy született egy kislányuk az apukának egy lány volt minden vágya. De senki nem tudta hogy a boldogságuk csak 3 hónapig fog tartani. Evelin éppen hogy három hónapot élt a világon el ment az élők közül. Álmában érte a hirtelen halál senki nem számított a dologra nem voltak jelei hogy őt az élet el hagyja. A dolog nagyon meg viselte a pár így el váltak egymástól. Élték tovább az életüket elnyomott érzésekkel, mintha soha meg se történtek volna a dolog. Mind a ketten úgy csináltak mintha csak egy rossz rémálom lett volna. Soha nem beszéltek a dologról senkinek A közeli emberek tudtak a dologról de ők is úgy mond ki törölték az emlékét mintha soha nem is lett volna. Mindenki tudta hogy élt a kislány, mindenki tudta jól hogy nem kell róla beszélni.Elfelejtette szegény kislányt-

Nem tudom, olyan fúra vegyesek az érzések. A többi mindig korlátozott, de ő nem! De mi nem ? Nem hittem hogy létezik ilyen ember. De tényleg! Megért hogy milyen vagyok.Félek hogy ha ilyen leszek mint ami most vagyok lehet egyszer megunja és elhagy. Teljesen ég és föld vagyunk és még is passzol. Nagyon szeretem, de félek és féltékeny vagyok. Félelmetes! Soha nem voltam féltékeny, de egyszerűen minden lányra féltékeny vagyok akivel jóba van vagy beszélget vele. Nem tudom hova rakni ezt a dolgot az életembe. Sőt féltékeny vagyok minden lányra a múltjából... Mindenre de tényleg! Egyszer...

Van egy világ a fejembe, ahova mindig el zárkózok. Nem mondtam még senkinek. Lehet hülyének néznének ha el mondanám. Van egy világ a fejembe ahova el menekülök. Egy szép kis lakás. De csak egy napaiból áll úgy mond tovább nem tudtam menni soha. Lehet mert nem akartam vagy nem akarok tovább bele temetkezni. A kis nappali nem áll sok mindenből.  A kanapé a közepén egy sarok, fekete szövetből mögötte van egy terasz ajtó ilyen amerikai fajta elhúzhatós. A bal sarokba van egy író asztal azon van egy számító gép és ennyi az egész. Néha át jönnek a fejembe lakozó emberek hozzám és el vagyunk zenét hallgatunk is beszélgetünk. Nem tudom hogy néznek ki csak vannak olyanok mint a szellemek tudod hogy vannak beszélgetsz velük de nem tudod el mondani hogy néznek ki mert annyira homályos a kép.Mikor át jönnek a kanapé elött van egy asztal de ha csak egyedül vagyok  akkor nincs ott az asztal. Olyankor egyedül vagyok négy fehér fal között. Nem tudom hogy kiket akar jelképezni az emberek vagy mit de vannak és jó hogy vannak. Mikor egyedül vagyok mindig oda megyek valamikor akkor is oda megyek mikor társaságba vagyok. Észre se veszem mikor be lépek oda csak azt veszem észre hogy ott vagyok és közbe az emberek körülöttem vannak. Ez olyan érzés mintha állva nyitott szemmel el aludnék. Soha senki nem vette észre rajtam ha az agyam úgy mond le kapcsol. Csak nyitva a szemem és az agyam lekapcsolja, mintha egy lámpa lenne és egyszer csak azon kapom magam hogy ott vagyok. Lehet egyszer el fog menni az eszem és be kattanok vagy nem tudom. De kár is ezen rágódni, ha be kattanok akkor be kattanok. Akkor már úgy se fogok rajta rágódni.. 

Lehet ha nem most hanem hamarabb ismerem meg akkor lehet nem itt tartanék. Lehet ha hamarabb lép az életembe akkor nem lettek volna ezek. Lehet ha ő most nem lenne már nem lennék. Lehet hogy ő lesz az aki ki rángat ebből. Lehet most ő az egyetlen aki miatt erős akarok lenni. Lehet most nem csak meg játszom hogy erős vagyok. Lehet most már tényleg erős vagyok. Lehet hogy semmit nem ér az életem. Lehet hogy most ilyen vagyok. Lehet lesz jobb. Lehet most már hiszek magamba. Lehet hogy innentől kezdve jobb lesz. De egy biztos, ő más mint akik eddig voltak azé életembe. 

A legszebb szín, nem látszik benne ha az ember vérzik.

Mikor különlegesnek érzed magad akkor úgy érzed hogy nincsenek határok és korlátok. De ha nem érzed magad semminek akkor minden el uralkodik rajtad.

Tízen évesen az tartotta bennem a lelket hogy különlegesnek éreztem magam, vagy is inkább annak tartottam magam. De annyian jöttek és szépen lassan el vesztettem azt a hittet ami miatt különlegesnek éreztem magam. Most így húszon éves fejjel találnom kell egy élet célt..De nem találok semmit...

De vajon meddig lesz meg a kontroll? De ürülök hogy még meg van...