Egyszer egyben vagyok, egyszer szétesek.

Vágyom a társaságra, de emberek közt csak még magányosabb vagyok..

Minden alkalommal mikor megnyílok és elmondom az érzéseimet úgy érzem hiba volt.

Most még küzdök és harcolok de lesz egy nap amikor megállok és az egész világot porig égetem kezdve veled.

Ma kicsit szétesős vagyok. Nem látványosan, csak úgy… csendesen. Mint amikor minden mozdulatnál érzed, hogy még mindig ott van benned valami, amit nem tudsz letenni. Nem fáj hangosan, csak halkan húz vissza. Ma ennyire futja.

Nem azért lettem csendesebb, mert nincs bennem semmi. Hanem mert rájöttem, hogy nem mindenki érdemli meg a legőszintébb verziómat.

Néha magányosabb vagyok veled, mint nélküled lennék.

“Rajöttem milyen az a se veled, se nélküled érzés.. Én most ezt érzem.. Hiányzol, de tudom csak újból átbasznál..”