2.0

és a MOM Parknak sem lenne neve!

Na jó, én a mai napig azt hittem, hogy a budai anyukákról lett elnevezve. : (

Tegnap éjjel nem találtam a biciklilakatom kulcsát, így kénytelen voltam BKV-val elindulni @almavarybabary őrületes legénybúcsújába. Ezzel nem is volt gond, elvitt szépen a busz, de hajnal 2-3 körül nem akart jönni az, ami engem lerak legközelebb a lakhelyemtől. Várok-várok az Astorián a haverommal, erre megjelenik egy taxis. Isten őrizz, mondom, de azért csak húsz perce várok, hosszú napom volt, fáradt is vagyok, mennyiért visz el? Kétezerötszáz! És ha bekapcsoljuk az órát? Hát azt nem kapcsoljuk be. Akkor viszont látásra! Aztán csak beterelt az autójába és bekapcsolta az órát. Na az autó viszont nem indult. Köhögött a motor, égett a taxis srác pofája a többi kolléga előtt, aztán ilyet mond: ‘haver, elviszlek ingyen, ha segítesz betolni, kurva ciki ez itt nekem’. Nyilván nem kellett volna segítenem betolni, meg be sem kellett volna ülnöm, az élet verje meg a fajtáját, de fáradt voltam, mert hosszú napom volt és az istennek sem jött a busz, úgyhogy betoltam, hazahozott és bocsánatot kért, amiért óra nélkül akart szopatni.

Vagy két hete úgy fél kettő felé kicsit beborozva lementem kutyát sétáltatni, aztán ahogy kinyitottam az udvarra néző ajtót, a másfél méterre lévő bokorból két zöld szem nézett rám. Először azt hittem, a halál lesz az, vagy esetleg egy gyíklény, de aztán csak egy megszeppent kis róki volt. Amióta itt lakom, hetente találkozom velük.

Volt egy este, amikor négyszer néztem végig.

Az unalmasan nyüzsgő tumblreitek között még fel-fel bukkannak olyan csodálatos tartalmak, mint a mindennél izgalmasabb és végtelenül monoton panelrengetegben szocializálódott, iszonyúan nyomasztó Kino zenekar tagjairól készült félmeztelen zsúrfotó.