Monológok

Ja amúgy semmi fennkölt. Csak szenvedjek mèg tovább… addig míg természetes úton ki nem múlok.

Éljek le egy életet egy olyan testben amit teljes szívemből utálok, de akaraterőm és pénzem sincs változtatni rajta.

Lássam az általam legjobban szeretett, IMÁDOTT embereket megöregedni, rettegni minden nap attól, hogy valami borzalmas hírt hallok felőlük.

Leélni egy életet egy olyan férfi mellett, aki mintha nem is létezne. Akinek még lehet nálam is több gondja van. Akin nem tudok segíteni, bármennyire is próbálkozok, bármennyire is beleszakad a szívem. Aki nem is igazán a lelkitársam, és még a barátom sem. Közben áhítozva régi vagy be sem következett érintésekre, csókokra.

Egy életen át szedni egy olyan gyógyszert, melynek hiányától még ennèl is depresszívabb hangulatba kerülnék.

Nem akarom, hogy fájjon Neked. Te vagy a legfontosabb és legjobb ember a világon.

Olyan sok minden van a fejemben. Olyan sok mindent megosztanék veled.... de mégsem mondok semmit. Mert nem tudom melyikkel tűnhetek teljes idiótának, melyikkel bánthatlak meg, melyik tehet hisztis kislánnyá és melyik egy féltékeny szörnyeteggé.