fluktuáló elmém katyvasza

~ Ezek kajak úgy csinálnak, mintha valami lusta géniusz lennék és nem ők baszták volna el a vizsgaidőszakom és az ösztöndíjam a következő félévre. Mintha két hét kiesés a vizsgaidőszakból nem baszná oda a tanulásomat. Mintha másfél hónap (-2 hét...) alatt 3+6 vizsga teljesítését nem befolyásolná egy családtag halála, egy közvetlen családtag több, mint egy hétig tartó súlyos alkoholizmusa és egy költözés... Mintha ez nem terhelne meg érzelmileg és szellemileg... és erre jön a "Na jó, de..." - Hát baszki kösz nem, faszom kivan így is, nem kell a najóde... Szar minden úgy, ahogy van...

Őszintén szólva, bánom a pillanatokat, mikor kimutattam a gyengéd, sebezhető énem, de legfőképpen a sebzett énem. Legjobb esetben szánalmasan festettem, rosszabb esetben akár vissza is éltek vele... Szintúgy valódi énem kis darabkáit – semlegességtől az undorig... Semmire jóra nem vezetett egyik sem.

~ Sometimes I just hate my brain... like seriously, what the fucks are (yeah many fucks) wrong with it?

Mikor az előző telefonomról mentett képeket nézem vissza, az agyam érthetetlenségében angolra váltja a belső beszélőkéjét, és csak ennyit mond sorozatban:

~ Szerepek és Elvárások