Néha råm törnek az emlékek..
Mikor elĆször vissza Ărtam neked..
MĂĄr az elsĆ beszĂ©lgetĂ©ssel magaddal ragadtĂĄl..
VĂĄrtam minden reggel a jĂłreggelt ĂŒzenetedet, minden este kĂvĂĄnj jóéjszakĂĄt..
AztĂĄn pedig az elsĆ talĂĄlkozĂĄsra, ahogyan öleltĂ©l..
Az elsĆ csĂłkunk, megszƱnt a vilĂĄg körĂŒlöttĂŒnk..
Az elsĆ szeretkezĂ©s, sosem vetkĆztem ilyen meztelenre senki elĆtt, nem csak a testem de a lelkem is megmutattam...
Szempillantås alatt szerettem beléd..
Ăs mĂĄra mĂĄr a "hey, minden rendben?"-bĆl, "VĂĄrlak haza." lett...
Mondd, lennél az utolsó szempår amibe belenézek?















