Ezek csak betűk

Minden tavasszal új szerelemre vágyom.

Minden tavasszal egyre szerelmesebb leszek

A kimondatlanul maradt szavak a

Legfájdalmasabbak.

Mert ami kimondatlan az

Őszinte.

Ami őszinte az nehéz.

És amit nehéz kimondani,

És amikor végre

Beteljesül

Az,

Amit annyira akartál-

Olyan emberektől függünk,

Akik csak félig szeretnek, mert

Félünk, hogy egyedül maradunk.

Közben pedig lehet, hogy éppen ezzel

Vesztünk el olyat,

Aki szeretne minket

És igazából

Örök rejtély számomra, hogy

Miért nekem fáj

Amikor valaki annyira megváltozik,

Hogy nincs többé erőm

Őt

Fordított arányosság

Sajnálom, hogy olyan sokszor bántalak

Darabokban

Igazából

Már én sem tudom, hogy

Miért

Néha

Elgondolkodom, hogy

Vajon jó embereknek

Adok-e darabokat

Akkor sem hallgatok

Másokra, ha

Jót akarnak nekem.

Értékelem,

De az én életem.

Az én hibáim,

Paradoxon

Te voltál, aki a legtöbb

Fájdalmat

Okozta nekem

És én mégsem

Szerettem még így

Pedig már

Végre eldöntöttem, hogy

Jobban leszek.

De azt hiszem,

Most jöttem rá, hogy ez

És most

Elértem végre arra a pontra, hogy

Szeretlek

De már én vagyok az első

Az érzéseim furcsa paradoxonja:

Sokszor kiábrándulok,

Közben pedig egyre jobban szerelmes leszek

Beléd.

Ezt érezni,

Igazából

Sokszor nem is azt akarom, hogy

Itt legyél.

Hanem azt,

Hogy itt akarj lenni.

Nekem ez is elég.

De,

Vajon létezhet-e szeretet

Bizalom

Ő nem úgy jött mint a filmekben,

Nem volt tökéletes.

Nem voltunk azok.

A legszebb az egészben

Talán az,