párhuzamos valóság

- Minden télen ugyan azt a parfümöt használom, ez a kedvenc illatom. Akkor is ezt használtam amikor találkoztunk.

- A mai is egy olyan este, kéne valaki keze az én kezembe. Együtt lógatnánk le fejünk az ágy széléről, lágy dallam lepné be a kis szobát körös-körül.

A mai is egy olyan este, amikor nincs ‘ki őszintén a szemembe nézne. Egyedül bámulom a hófehér plafont míg el nem szédülök. Lehunyom szemem, ideképzellek, s a kis szobából percek alatt eltűnök.

A mai is egy olyan este, a csendet nem zavarja más csak a telefon rezgése. Valójában már nem is figyelek - írhat, hívhat bármelyikük, meg sem nézem, mert tudom, úgysem a Te neved lesz a képernyőmön.

A mai is egy olyan este, mozdulatlan fekszem az ágy szélébe. Pont ez a pont az, ahol mindig aludtál - hiába bújok hozzá, nem érzem azt az általam oly’ jól ismert illatot már.