Terápiák
Írok neked, bár tudom, hogy ezek a sorok nem érkeznek meg sehova. Titokban hetekig videofelvételeken meséltem neked apádról, rólam és erről az egészről, ahová megérkezni kívántalak. Szép és okos ember, az ilyenekre mint ő, mondják azt, hogy: jóvágású fiatalember. Azóta elment, azóta minden felvételt töröltem ès pont azóta nem akarok mesélni neked semmiről. Csendben azért még gondolok rátok, a nevedre, amit adni szerettünk volna neked. Néha még hallom, ahogy apáddal a paplan alatt kuncogjuk, hogy jöveteled igencsak korai lenne ès a vágyak szőtte terveken kívül nem jutunk tovább. Bár hazudtam, eszembe jutott, hogy egyetlenegy felvétel maradt mégiscsak. Apáddal az első karácsonyunkat ünnepeltük a nagyszüleidnél, hosszú nehéz este volt. Akkor akartam legelőször elmenni és nemet mondani mindenre, amik lehetnétek nekem. Ott akkor mégis úgy hozta az élet, hogy neked akartunk mutatni valamit, valamit meg ebből a mégiscsak szerelemből és apád alkoholmámoros hangja, először és utoljára köszöntött fel téged azon az estén.











