personál achievementák 10.28.
2018.10.28.
8:23
- bevásároltam!!! 4964 FT-ot költöttem pedig nem sokat vettem, csakhát kecsap, mayo, szűz Olívia olaja, ezek drága dolgok, és most azért amit most vettem előre megnéztem az árát és összehasonlítottam máséval. ma reggel úgy ébredtem, hogy nagyon szorongok, úgy nézett ki, hogy a napomból sírás és takaróbaburkolózás lesz aztán lezuhanyoztam, és a shower gondolatok közepette, sajnáltam magam, amikor rájöttem, hogy ma az utcára sem merek kimenni, még a redőnyöket sincs bátorságom felhúzni. ilyenformán eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha én egy szorongó, pánikos, depressziós, figyelemzavaros személy volnék, és így kéne megkűzdenem a világgal. mennyivel nehezebb volna mint másnak, és minden kis egyszerű tevékenység egyszeriben nagy tettnek tűnne. érdekes volt ahogy sikerült eltávolítanom magam. rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a vége az lesz, hogy egyáltalán nem merek majd kilépni az ajtón. és a képzeletbeli személybe képzelés folytán elhatároztam, hogy lemegyek a boltba bevásárolni. nyilván most sem maradhatott el a nyitvatartás duplacsekkolása, a filózás azon, hogy hány órakor a legjobb vásárolni. azt már tudom, hogy ha 11.ig nem megyek el akkor már sem is fogok. kétszer leellenőriztem, hogy van e pénzem, van-e telefonom és van e szatyrom. így nyolckor elindultam. a lépcsőházban még szorongtam, a vérnyomásom az egekben volt, de miután kiléptem a járdára megnyugodtam. ruganyos, karlóbálós léptekkel haladtam, a szelektív kukákon elolvasgattam a feliratokat, nem érdekelt, hogy ki bámulhat és mit gondol rólam eközben. az úttesten való átkeléskor elidőztem, nem feszengtem, szerencsére kevesen voltak a buszmegállókban, de egyébként kevés ember jelenlétében is képes vagyok befeszülni. hogy jajj nézik ahogy szerencsétlenkedek az átkelésen. egy fittyfenét, azt! magabiztosan figyeltem az autókat, úgy mintha jobb dolgom sem lenne mint az úttest szélénél áldogálni. átérve, nem kapucniba burkolva mint egyébként, figyeltem a buszra várókat, a beszélgetőket, a vásárlókat. persze, volt bennem egy kis félsz, hogy mivan ha nincs is nyitva a bolt és ott az ajtóban mikor nem nyílik ki, jól leégetem magam. de nem tántorodtam el. elhatároztam, hogy köszönök a biztonsági őrnek, de már megint nem találtam a helyén. szépen megfontoltan nyugodtan emeltem ki a kosarat a többi közül. habár a pufibúzám előtt sokan ácsorogtak és kedvem lett volna inkább más után nézni, mégis odavetettem magam a tömegbe, átverekedtem magam a búzámhoz, majd indultam utamra. még mindig nem mertem sokáig időzni pl a tojásoknál vagy a sorok közt, de a legutóbbi alkalomhoz képest nyugodtabban haladtam végig a telefonba mentett listán, és habár pontosan tudtam, hogy mit kell venni, - én mint aki nagyon magabiztos, és nem fél elővenni a telefonját és bután belebámulni azt a hatást keltve, hogy az idióta elfelejtette a bevesárlólistáját, vagy most áll neki játszani vagy chatelni - hogy szokjam a szituációt és minél több időt töltsek el a stresszhelyzetben a komfortzónámon kívül elővettem a telefonom. az árúfeltöltő most rakodta ki a dolgokat, pont ott ahol a leveseim voltak. de csak elsőre tántorodtam el, másodszorra odaléptem és kicsit időzve, de valójában remegve és kapkodva, a neveiket el sem olvasva kapkodtam le 4 féle levest, habár nekem 5 db azonos kellett. a pénztár előtt még elengedtem egy középkorú férfit, megköszönte, majd mikor sietve, kapkodva, pakolta ki a tovafutó szalagra a söröket és vészes messzeségbe került a kosárletevő helytől, átvettem tőle és leraktam én, azt már mosolyogva köszönte meg. megfigyeltem, hogy ő is előre pakolja el és utána fizet, tehát már nem kell azon paráznom, hogy mivan ha elkezdem bepakolni és nem szabadna, mert előbb fizetni kell és azt fogják gondolni hogy lopok....ajj te csacsi
a pénztárosnéni habár mogorva volt, mosolyogva, előtte gyorsan átgondolva a napszakot köszöntem. sajnos a fejlődésem nem exponenciális, legközelebb lehet, hogy borzalmas élmény lesz, és az is lehet, hogy csak egy fajta dolgot fogok venni, nem számít, még kűzdök. párban könnyebb lenne, és talán akkor még fejlődnék is, de arra nincs lehetőségem, és csak emiatt nem is akarok.
jó érzés, felszabadító, örömteli érzés volt bevásárolni
