~Remélek, míg élek~

Mindig mikor felébredek abban reménykedem, hogy csak álmodtam az egészet. Nélküled teljesen üres vagyok. Nem tudok aludni. Te voltál a legjobb dolog az életemben de te itt hagytál. Nem találom a boldogságot. Rendesen el sem köszönhettem, azt mondtam minden rendben lesz. Éjjel jött a telefon, te mar máshol vagy és nem velem. Minden nap reménykedem hogy csak álom volt csupán és újra veled aludhatok. A dorombolásod volt a kedvenc hangom ami a lelkemet megnyugtatta.

*nem akarom, hogy össze omoljon előttem ezért nem mondok erős kritikát*

Amikor csak vársz és nem tudsz aludni, mert annyira várod a hívást hogy minden rendben van túl van a műtéten

Jó pár évvel ezelőtt tartottak egy előadást különböző egyetemekről a középiskolámban. A Metu fotóról is jött egy srác és én az előadás végén bekönnyeztem , mert bele szerettem az egyetembe és a hobbymra szakma ként tekintettem. A szomorúságom oka a pénz volt... Drága a tandíj a felszerelés.. Azt éreztem hogy ezüst tálcán kínálják az arany garnélàt, de nemtudom el venni. Elkezdtem dolgozni, rosszabbnál rosszabb helyeken, ki használtak sokszor, de nem érdekelt mert volt célom. Most itt vagyok utolsó fél év be fizetve, az álom fényképezőgépem a kezembe.

Ma újra ez a srác állt előtt és elmondta, hogy lehet ebbe a szakmában elhelyezkedni ami az egyik legnagyobb félelmem most is lehetetlennek tartom, hogy ez menni fog, de ma újra motivált engem és rájöttem, hogy nincs lehetetlen csak kis akarat erő.

Amikor először eltűntél, az első álmatlan éjszakák amiket okoztál

A kibékülések, közös zene, viccek amiket csak mi értünk

Te vagy voltál az egyetlen fiú barátom akire nem volt féltékeny egyik párom se, mert ők is látták, hogy ez több mint barátság, de sosem lenne kapcsolat tényleg olyanok voltunk , mint két testvér a tűzbe mennénk egymásért, de mégis egymasnak okoztuk a legnagyobb fájdalmakat, aztán már csak te nekem

Naivnak nem mondanám magam sok embert elengedtem sokkal kisebb dolgok miatt is, de téged nem tudlak annyira fontos vagy számomra hogy belém szúrod a kést és miközben húzom ki már nem is haragszom.