dear diary

Minden este elalvás előtt hazudunk magunknak és várjuk a reggelt amikor naivan azt hisszük, hogy minden valóra vált.

Meséltem, hogy mikor tudtam, hogy elveszlek? - Mikor először láttál a kifutón? - Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk. - Hm… már emlékszem! - Fehér vászonruhát viseltél. És rendeltél egy hatalmas adag oldalast, és olyan étvággyal ettél; könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogad közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed; semmi köze nem volt a szépségedhez. - Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni? - Nem. Mikor? - Úgy körülbelül fél perce.