Bocsánatot szeretnék kérni magamtól, amiért egyszer könyörögtem valakinek, hogy szeressen úgy, ahogy én szerettem őt, mert ez volt a legszomorúbb és legvisszataszítóbb dolog magammal szemben, amit valaha tettem.

Nincs hangosabb annál a csendnél két ember között, mint akik a szerelemtől eljutottak odáig, hogy soha többé nem beszélnek egymással.

Annyit gondolok rád, hogy lehetetlen, hogy ne érezd.

Aki elakar menni csendben fogja megtenni. Aki nem, az búcsúzik.

Kiabálnék hallja meg a világ.... Hogy a faszom tele van az egésszel.

Ne viseld el a tiszteletlenséget vagy a megalázást csak mert szeretetre vágysz.

Persze, hogy meg tudom csinálni egyedül. Mindig is megtudtam.

,,Maradtam akkor is, amikor nem éreztem magam szeretve, és ez alapvetően mindent elmond arról, mennyire akartam, hogy te legyél az."

Azt tanították nekem, hogy a csend megőrzi a békét — egészen addig, amíg rá nem jöttem: kinek a békéjét őrzi valójában?

Az élet egyik legnehezebb próbája, amikor az elménk már tudja az igazságot, de a szívünk még mindig nem hajlandó elfogadni.

A veszteség nem mindig abból fakad, hogy valaki elment. Néha abból, hogy maradt… de már nem őszintén.

Nem, mert ha egy nő benne maradt a kapcsolatban és várt, hogy változz, az több volt, mint szerelem. Senki a józan eszével nem tenné ezt, elveszítetted a jót, soha többé nem találsz olyat, mint ő.

Egyszer könyörögtem valakinek, hogy úgy szeressen engem, ahogy én szerettem őt, és ez volt a legszomorúbb dolog, amit valaha tettem.