..ott haltam meg a vízparton, bokáig ültem az alvó sárban, kizuhantam a valóságból picit aztán tényleg a Veres Szekérben kötöttem ki, most, így 15 év után már más néven üzemel, voltam be párszor, nem nagy dolog, de mentségére szóljon, hogy régen sem volt az
betettem a lábam és néztek, mint egy kibaszott ufót, leszálltam a földbolygón, mert a csészealjban nem lehet cigizni ugye, mi a baj magyarok? megérkezett a legmagányosabb alien és az italkínálatotokból akar inni.. én voltam a legleszakadtabb az egész vendégkörből (nahát), ezért nemcsak hogy a csapos gyerek, de mindenki kinézett engem, mintha tudnák, hogy épp most születtem újjá a Bodrog égsötét méhéből
valami hideget kérek, ami visszaránt a newtoni fizikába.
szórványos borváros, mégis csapolt nekem egy korsóval, jártam máskor is ebben a városban, szüreti napok kellős közepén szembe a tömeggel egy dobozos sopronival.. gyilkos tekintetek, ott is kinéztek
megvolt a feelingje egyébként, tokajt az tette nekem menővé, hogy legálba piálhatsz az utcán, mert
a legjobb boraimat az utcán ittam műanyag flakonból, háztól vásárolva
Tolcsvai borok voltak nagyon jók még nekem
de most üvegtestű malátalé van.
a hab-sör arány amúgy tökély volt, ujjnyi, föléhajoltam, bámultam bele, mint egy folyó mellé ásott kútba és jósoltam a fraktálmintákból. első korty jön. összeomlott a szénsavas világegyetem. ránéztem a lábaimra. padló, nem égbolt. és ez így jó.
kimentem robbantani egy pipuát, párszáz méter séta és a notórius híd választott el a fesztiváltól
lógott a lemenő napkorong a városi égbolt sarkán, egy felpofozott, megfutamodó reflektorra emlékeztetett
megdobbanó ipari szívverések és a kívülről lüktető fesztiválzene
meghúztam a söröm, körbenéztem, eszembe jutott az, amikor egy másik hegyalján az egyik közeli épület támfalának dőlve, ülve aludtam át a zsibongó éjszakát
reggelre pedig úgy keltem, mint egy borosüvegekkel körberajzolt hulla. megmozdultam és csörgött, csörömpölt minden, eszkábáltam egy ágyút egy ásványvizes flakonból, a szájába raktam a parafadugót és ököllel rábasztam, kilőtte
aztán felfújtam a flakont, kerestem a következő töltetet
egyszemélyes hadosztály, szétkatyusáztam a plebejus tömeget
szívogatom a söröm, iszom a cigim és úgy fordultam körbe a Szekér előtt, mint a sötétséget átmetsző toronyfény egy világítótoronyból
félautomata módon csak két cselekvésre volt elég agysejtem, folyadék és légnem. a beszédhez már nem igazán, nem rég vészeltem át életem első salvia tripjét, ne is várjatok többet tőlem mára
eseménytelen csörte volt, hullámzott a fekáliából gyúrt emberi massza a sétálón, biztos vagyok benne, hogy aznap a sétálóutca átváltozott egy 35 miliméter átmérőjű műanyag csővé, aminek a lefolyónyílásába a teremtő a sarkával taposta bele a saját szarát a zuhanykabinja alatt cigizgetve.
élettel összeegyeztethetetlen sérülést szenvedtem el, nem esik jól ez a sör sem, én visszamegyek a kisbuszunkhoz, be akartam baszódni a robur hátuljában lévő kanapéra, nem is robur, transporter volt
volt egy transporter makettem, de elcseréltem egy fém tacskóra.
nem lehetne ezt visszacsinálni?
hmm, be is engedem szerintem a házba a tacsimat, olyan ritkán látom, pill
visszaértem, a tótkomlósi különítmény szerintem észre sem vette, hogy az óra kihagyott egy ütemet nélkülem
mindenki a saját szarában fuldoklott, Czerno a T1 oldalának dőlve filozofál valamit a téridő hajlékonyságáról, feszegeti a választ, mint egy konzervdoboz fedelét valami rozsdás kenőkéssel
helyettem ő maradt benne a flashben
Kislapi a hokedlin ülve közelharcol a bográccsal, amiből Malya nem rég kikapott egy kolbászt és azt a mézbe tunkolta, azt hiszem, amíg nem voltam ott, addig Kislapi is kilépett az űr légüres csendjébe, most pedig zsíros csillagképeket kavargat a fakanállal
Nagylapi továbbra is a gördeszkán áll a fűben, anno ismertem prinszt, egy darab tetőléccel is kickflipelt a gyerek, Nagylapi valami hasonlóban van éppen, deszkás múltamból tudom, hogy menet közben sokkal könnyebb minden trükk... ja, minden, egylábas varial kickflipig jutottam szarházi mongo pusherként :)
Malyát nem kell körbeírni, a megtestesült pozitivitás, joviális figura, kicsit őrült ugyan, a kedvenc tótkomlósi kocsmája virágosládájában termesztette a füvet és onnan tekert a csehó előtt feszítve
nekem ő az ilyen különböző szülőktől származó testvérem
fázott kicsit, anyámék pedig jöttek a városba aznapra, szét akartak nézni, megkértem, hogy hozzák el a barna kockás ingem, mert a lásoj véremnek hidege van. amúgy elhozták és nekiadtam később.
ráléptem egy üres sörösdobozra
- na mi van ati, túlélted a vízözönt? - röhögés.
- túl bazeg.. megrágott és elnyelt az óceán, majd partra hányt, kurvára fosok a nyílt víztől.. visszatérő rémálmaim voltak fulladásról évekig, gyorsan mentem, magamba borítottam egy fél korsó sört a veresben, nem esett jól, a felét otthagytam egy boroshordón. majd valamelyik cápa beleharap. leszarom
- aha.. figyelj, itt van ez a cigi, nem rég eszkábáltam, benne vagy?
kurvára nem érdekelte őket a mizériám.
kezdett esteledni és bekapcsoltak a város fényei, gyönyörű volt, keveredett a bodrogpart fölött a reflektorok és a csillagok fénye, nem tudtam eldönteni, hogy melyik az ég és melyik a technika
én úgy a harmadik szívás után éreztem, hogy megint megcsúszott a valóság, mint egy szétrúgott kuplung
de most nem volt olyan ijesztő
czerno is megfejtette végre a millió dolláros kérdést
szerinte a transporter egy kapu a dimenziók között
én a bogrács tüze mellett ülök és nézem a folyót, most csendes, semmi köze az előző rakétakilövéshez. nem akar rámhullani, eltemetni, amúgy is makacs vagyok meghalni
megfojtott az áramlat, túl sok vizet nyeltem
egy életet vesztettem, de újabb tizet nyertem
ne nevezzen halottnak, kinek jelleme sincsen
a fulladás túl kevés, hogy engem semlegesítsen
volt az a szokásom, hogy gyújtottam egy sima cigit a varázsdohányos mellé
gyűlöltem az ízét és a szagát, mára már a hatását is, évek óta tiszta vagyok
égett a piros bondom. azt nem adtuk körbe
a hangyák kivettek egy szabadnapot, nem jöttek a hamuért
bár én sem feküdtem magzatpózban, a fejem a térdeim közé szorítva füstöltem a saját pofámat
szerintem így keletkeznek a nikotintól megsárgult őszbajszok is
hogy túl sokat lógatod az orrod cigivel a szádban
ezt az egyik öreg esztergályos kollégámon vettem észre
nem magzatpózban, hanem a hátamon, de
elterültem a fűben, közben előkerültek a műanyag tányérok is, enni fogunk a paprikás krumpliból végre? a gyomrom egy nukleáris bombatölcsér, két napja alkoholon és füstön élek, enni akarok basszam meg..
az üres gyomrú kismagyar holodomor
mégis olyan kurvajó ez most
bennem még hullámzik a látnok zsálya maradéka, mint amikor rosszul zársz el egy csapot otthon
a várost pumpálja a fesztivál, tisztes távolságban fekszünk, 1 kilométer lehet híddal együtt
rezonál a szónikus cunami a város félgömb kupolájának falain
kívülről pumpál, mint egy mesterséges szívmasszázs
...... aztán másnap este csavarhúzóval feszegetem le valakinek a heti karszalagját, hogy bemehessek AKPH-t hallgatni
két hete elásott vodkát exhumálok egy fa tövéből
a barátom behányt egy sátorba
Malyáék meg haza is teleportáltak, az én telefonom a folyóban végezte, elaludtam egy sörpadon
ébredtem és hazasétáltam egy 15 kilométert, bort ittam és üvöltve énekeltem egy kihalt zsinórúton a szántóföldek között hajnalban
simpler times they've been
