ĂhĂtat
ImmĂĄr az Ă©g tetĆrƱl remegve szĂĄll az est, a lĂ©lek sĂrni kezd s a fĂ©ny alkonnyĂĄ szĆkƱl;
szelid szinekkel fest az alkony; az Ă©g kĂ©k tavain tĂșl a hold andalgni indĂșl s csipkĂ©s ezĂŒstöt szĆ a parton;
elcsittĂșlnak a harcok â; s szent balkonjĂĄn az Ʊrnek rĂłzsafellegek ĂŒlnek, szeliden, mint kis angyalarcok.
SzabĂł LĆrinc, 1917. augusztus 10.

















