és elmondanám a régi énnek,

hogy még mennyi zsákutca vár rá.

Szakítások, hűtlen társak,

éjszakák rossz társaságban,

fényképek, amiken nem néz majd ki jól.

Kipróbál majd néhány dolgot,

és ettől egyáltalán nem lesz boldog,

de végül is ő is csak egyszer él.

És látod, hogy hiába vannak a szabályok

akkor se az győz majd a végén, aki vigyázzban állva parancsot teljesít.

És hányszor összedől a te világod,

összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni.

Néha felhívnám a régi engem,

megkérném, hogy bízzon bennem,

de azért kicsit szedje össze magát.

Mert később aztán jól megbánja,

hogy folyton ömagát sajnálta,

úgyhogy csináljon inkább valami értelmeset.

Néha nem látja majd a fától az erdőt

és azokra nem jut majd semmi idő,

akikre a legtöbb kellene.

És látod, hogy hiába vannak a szabályok

akkor se az győz majd a végén, aki vigyázzban állva parancsot teljesít.

És hányszor összedől a te világod,

összeomlanak a tervek, és a nulláról kell majd újrakezdeni.

Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal,

de néhány évig így is ki kell tartanod.

Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal,

és nem lesz minden mondat végén ott a …

Néha visszamennék úgy tíz évet és elmondanám a régi énnek,

hogy ne aggódjon semmin: egyszer majd minden rendbejön.

kifejtette, hogy az élet

olyan rövid, akár egy pillanat,

és ha becsukom a szememet,

mire kinyitom, már öreg ember leszek.

Nem értettem:

akkor még az évek sem léteztek,

csak a percek, órák és napszakok,

de attól rettegek azóta is,

hogy egyszer véletlenül

kinyitom a szememet.

S azt is gondolom, nem kár, ha meghalok.