Játszom és ti végignézitek

Ha lassan is, de visszaterek.

Ha egyszer valaki megkérdezné tőlem, hogy szerintem mi a legundorítóbb hang a first world problemek birodalmában, akkor azt felelném, hogy az, ami akkor keletkezik, amikor a szaunában üldögélők - főleg férfiakra jellemző egyébként - magukon paskolgatják, szutyorogtatják a verítéket.

Annyi minden szeretnék lenni, de végül csak fáradt leszek.

Jut eszembe, ma este voltam színházban, és - részben - az internetet adták elő a színészek. Offline-ban is bejött az online.

Minden bizonnyal forradalmi áttörést hoz majd a terapiamban az a pillanat, amikor meg merem kérni a pszichologusomat, engedelyezze, hogy kiprobaljam, milyen a bőr szofan fekve mesélni az erzeseimrol.

Most.

Legyszives, kérlek, koszonom!

Egyfajta szorongással tölt el tudat, hogy az internetet márpedig kiolvasni nem lehet.

Rólam már Zoli is megmondta az autószerelőműhelyben, hogy olyan lánynak tűnök, aki mindent megold, de gondolom, a láztól nyüszítve sírás nem jutott eszébe, mikor a skilljeimről elmélkedett.