Ars poetica (Férfiideál)
Ha nagy leszek, megszemélyesítek pár ideát. Megtestesítem a férfiideált. Ezt sajnos nem láthatod, nem látsz ide át, Mert kitakar egy random férfi, ide állt.
De nem mozdulhatok, egy sziklának kell lennem. Stabil támasz nyújtásáért mindent meg kell tennem. Ha erre nem vagyok képes, semmire nem mentem. A szikla egy safe space, minden rosszat el kell nyeljen.
Különben fölöslegessé válok, Majd a végén álltok. Vagy jönnek bányászok, De nekik az alagutakat már rég ásom.
Ahonnan én jövök...
Én a paraszt ezt a férfiképet hoztam, Akárhova nézek véleményem minden férfi érti. De hogy igazi ember legyen gyenge ahhoz Ébi.
Gyengeségem oka, a félelem Ragaszkodom hozzá mintha az lenne az egyetlen élelem. Hát a visszaszámlálás a self-destructhoz az életem.
Ébennek csak Ében vethet véget. Ahogy azt már megmondtam régen. Ha nem leszek nagy ember elismerés végett, Ugyan mi a fasznak éltem?











