DepressionQueen

A nyár a szabadságról suttog, de csak azoknak, akiket a hétköznapok béklyói tartanak láncra verve. A többiek számára a nyár csupán leereszkedés a pokol egy mélyebb rétegébe, ahol a levegő fullasztó hőséggel telik meg és tekeredik a nyakuk köré, miközben a menekülés illúziói délibábként villannak fel előttük, kecsegtetve egy másik élettel, csak hogy az első őszi szellő csípős lehelete kegyetlenül elsöpörje őket. Ilyen volt az idő, amikor születtem, kilencvenkilencben, egy évszakfordulón és minden haldokló nyárral újjászületek. Az ősz nem kecsegtet hamis ígéretekkel, nem nyújt vigasztaló hazugságokat. A számvetés évszaka, a létezés legtermészetesebb állapota, melyben a szépség és a terror összefonódik és augusztus a pillanat, amikor találkoznak. Egy rövid, mégis dicsőséges csatára, hogy emlékeztessenek minket az élet múlandóságának fájdalmas valóságára: hogy mindennek, ami valaha létezett, meg kell halnia. Nem számít, hogy milyen gyönyörű.