2026 03 22, nagyon gyorsan kitavaszodott, a legkorábbi kis piros tulipánom is kinyÃlt két év pihenÅ‘ után a nárciszokkal, fészket raknak a cinkék, és minden nagyon idilli lenne ha... de nem errÅ‘l akartam Ãrni. szóba került ugyanis, hogy miért fotózok állandóan virágokat... és ez Ãgy nem teljesen igaz, mert csak egy része annak amit leképezek, van sok minden más ami nagyjából láthatatlan. életem alapélménye a földutakkal, monokultúrákkal, erdÅ‘maradványokkal szétkaszabolt külsÅ‘ somogyi mezÅ‘gazdsági táj, itt került a kezembe 14 évesen egy félautomata filmes zsebmasina, amivel a nyárfasorokat, napraforgótáblákat, vasúti sÃneket fényképeztem. fura voltam már gyerekként is, ugyan könnyen barátkoztam másokkal de sosem a saját korosztályommal, kitaszÃtott is voltam rendesen, inkább a rétet jártam, csak hogy ne kelljen a szüleim veszekedését hallgatni, vagy az ügyes fiúkkal focizni. azt hiszem ezek a dolgok (is) idÃtottak el az alkotás útján, és a fotóm mai napig a dokumentáció, a magány, a melankólia, a gyász és a poézis pentagramjában lebegnek (ezt szórtam be 666 féle virágmaggal, hahaha), azóta is azt keresem a minden egész eltörött maradványai közt ami szép, mert egyedül a szépség konstruktját gondolom gyógyÃtónak, fÅ‘leg ha azt másokkal meg is osztják. Ãgy jutottam el a tájakon át a növények, állatok, urbánus és kevésbé urbánus szituációkon keresztül még néha az emberekig és önmagamhoz is, mindenféle talált és általam épÃtett csendéleteken, a temetÅ‘k csöndjén az absztrakt képalkotásig sorozatok, fotókönyvek formájában, de csináltam feldarabolt képeimbÅ‘l objekteket, gyűjtöttem a széchenyi téri webkamera képeit egyenként, manuálisan lementve 2006 és 2008 közt, találtam és megmentettem bokrok alá kidobott, rothadó családi képeket, fotóztam széttépett plakátokat, volt pár timelapse video, és ez csak a fotográfia (egy része, ilyen tÃpusú munkákból volt több is, most csak néhányat emeltem ki). Ezen túl pedig ott a munkahelyem teljes fotótartalomkészÃtése a kortárs textilművészet és kézművesipar termékeivel lassan 14 éve folyamatosan (ezt inkább nem linklem, júniusban lejár a szerzÅ‘désem és nem hosszabÃtom meg...). De Ãrtam verseket (Liget, irodalmi és ökológiai folyóirat, 2004 Május, 2005 Május, Október), rajzoltam az absztakt meg az expresszió határmezsgyéin, csináltam kismillió kollázst papÃron vagy művészkönyv formájában, terveztem a dj barátaimnak logokat, cd borÃtókat meg plakátokat, és Å‘k nem várták el hogy valamilyen legyen az amit csinálok, szóval szabadon alkothattam (ezért se lettem grafikus, ha van egy minimális külsÅ‘ elvárás, a kreativitásom hullámfüggvénye sajnos azonnal összeomlik), de voltak étlapok, névjegyek, esküvÅ‘ meghÃvók, mindenféle kiadványok, mindegy, ez többet nem lesz, nem baj. Számtalan művet küldtem szét postán, lett is egy szép gyűjtemény mások mail art-jából amit cserébe kaptam, ez is egy fiókban hever feldolgozatlanul. volt egy csomó land art meg ilyen természeti beavatkozások, festettem, meg festék nélkül is csináltam festménynek nevezett dolgokat (éljen a neoavantgarde). a vizuális költészet jegyében gyűjtöttem, nem csak fotóztam tépett plakátokat hogy tovább szaggassam Å‘ket, firkáltam össze naptárakat, torzÃtottam betűket, számokat (Vár Ucca 43, 2014), fénymásoltam egymásra szavakat, grafikákat, lett ebbÅ‘l jó pár füzet, mappa és művészkönyv, de robbantottam szét mémeket, szórakoztam cÃmekkel (ez egy 16 darabos kötet ami sajnos már neten nem elérhetÅ‘, szombathy bálint még meg is jelentetett párat közülük (Magyar Műhely 185, 2018/3)), de vannak képeim a géczi jános műgyűjteményében is (na jó csak egy.) és még tudnám folytatni, de ezek nagyon felkavarták az elmúlt 20-25 év értetlenségének, szerkesztÅ‘i, kurátori falakba ütközésének iszapját, inkább abbahagyom mielÅ‘tt elkezdem magam még szarabbul érezni, de innen üzenem annak aki lebuzizott, csak mert virágokat is fotózom (meg akik azt mondják, ez nem művészet (nyilván szubjektÃv, nekem az)), hogy bekaphatjátok, a véleményetek teljesen irreleváns, minden megy tovább nélkületek.
