"Ne játssz az őrülettel, az őrület nem játszik"

Tudtad, hogy úgy érzünk illatokat, hogy a kis molekulák az orr nyálkahártyájára tapadnak?

Most még mellkasod molekuláit gyűjtöm az orromba. Megáll a kezed a hátamon, a másik még a hajamban keresi a kiútat gyengén. Az enyém már egy ideje a hátadon pihen, erőtlen köröket írva bőrödre.

Bőröd börtönébe zártam magam.

Nem akarok szabadulni.

Egy halk nyögés és alszol.

Én még kitartóan körzök a hátadon.

Ez lenne a szerelem?

Határozottan.

Nincs fény a szobában.

Sötét van. Nem szeretem a sötét.

Te szeretsz még? Vagy már csak a megszokás altat?

qSzeretnéd, hogy simogassalak? Zavar? Abbahagyjam? Abbahagyom.

Megfordulok.

Hideg van. Kint. Most már bennem is.

Hangos nagy levegő, fordulsz, magadhoz rántasz.

Boldogság.

Szeretlek.

Még több te tapad az orromba. Még egy utolsó nagy levegő.

Így.

Feladtam.

Tudom hol a helyem.

Az ágyban, a kanapén, a konyhapulton, a mosógépen...

Csendben.

Melletted, alattad, rajtad, előtted...

Csak csendben.

Mit érdekel téged, hogy milyen napom volt vagy, hogy mire gondolok.

Azzal sokkal több munka lenne, és te is tudod, hogy nem éri meg.

Ennyit nem ér.

Ennyit nem érek.

Azt akartam, hogy szeress. Vagy

legalábbis ne akarj itt hagyni.

Nem vagyok naiv, nem kértem volna, hogy

maradj örökké, csak egy kicsit tovább, mint

voltál.

Nem mondtam.

Mert tudom hol a helyem.

Bárhol.

Ezt így nem lehet.

Semleges vagy.

Jó, nyilván közönyös, csak a semleges barátságosabban hangzik. És amúgy sem akarom bántani magam. Azt akarom, hogy te bánts.

Szeretem, ha fáj.

mindig pont nem elég.

Nem elég vékony,

nem elég kerek, vagyis

pont nem jó helyen.

Nem elég bátor,

nem elég nőies,

nem elég más, mint a többi,

nem elég vicces,

nem elég komoly...

csak nem elég.

Próbáltam már ilyenebb meg

olyanabb lenni, de...

de az meg már túl.

Túl gyerekes,

túl komoly,

túl sokat beszélek,

túl sokat hallgatok,

túl kedves,

túl goromba...

csak túl sok...

csak pont olyan, mint én.

Nem is tudom milyen érzés én lenni.

Azt tudom, hogy velem szar.

Melós és meg sem éri, mert

ilyen vagyok...

nem elég és

túl sok...

"Ez nem a csöves szettem, húgom, csak hagyom, hogy a belső káoszom kivetüljön"

Aztán rájöttem, hogy végülis

igaza van.

Laktam már mindenhol, sok emberrel és mindenhol csak...

vagy inkább sehol?

Mindenhol olyan, mint ha nem lennék se itt, se ott.

Elvesztem.

De ne aggódj, nem rakom a válladra a félelmem. Már tíz éve nem tudom, hogy hol vagyok.

Szóval ne aggódj, elbírom.

Csak,

ne sértődj meg, ha hírtelen... Ha csak egyszerűen elfogynak a szavak és

egyszerűen már nem is akarom megkeresni őket.

Elvesztek velem ők is.

Elvesztem.

De ne aggódj, nem rakom a válladra a félelmem. Már tíz éve nem tudom, hogy hol vagyok.

Szóval ne aggódj, elbírom.

Igaz, néha kicsit túlnő rajtam a dolog, olykor a zuhany alatt zokogom, de

ki nem?

Elveszek a vízcseppek között.

Elvesztem.

De ne aggódj, nem rakom a válladra a félelmem. Már tíz éve nem tudom, hogy hol vagyok.

Szóval ne aggódj, elbírom.

Csak,

néha arról álmodom, hogy elvágom a torkom.

Sokszor, de a néha nem hangzik olyan ijesztőnek.

Végülis még itt vagyok.

Elveszve a vérben.

Elvesztem.

De ne aggódj, nem rakom a válladra a félelmem. Már tíz éve nem tudom, hogy hol vagyok.

De te férfinak érzed magad tőle, nem igaz?

Hát persze.

Én a kicsi, gyenge nő, te pedig a nagy, erős férfi.

Engem szeretsz, vagy azt, ahogy érzed magad mellettem?

Mellettem...

Fölöttem.

Az én hibám.

Tetszhetnének a gyenge, fiatal nyikhajfiúk, de

szeretem a veszélyt.

És te... ti azok vagytok.

Félek.

Csak egy darab kell belőlem?

Melyik?

Mire van szükséged?

Szeretetre?

Elvakult, megszállott szerelemre?

Csak erősnek akarod érezni magad?

Hogy akarsz betörni?

Lassan?

Gyorsan?

Vinnél mindent?

Vagy nem is kellenek érzelmek?

Elég csak a szám?

Na, persze nem azért ami kijön rajta, hanem ami bemehetne, nem?

De mindenképpen fogjam be a pofám.

Úgysem érdekel, amit mondok.

Úgysem érdekel, amit gondolok.

Úgysem érdekel, aki vagyok.

"Bújjunk össze, és nézzünk meg egy romantikus filmet!"

Mert ez olyan alap, nem? Ez mindenkinél működött.

Csak éppen

nem szeretem a romantikus filmeket.

Sosem mondtam?

Mindig mondom.

Vár rám egy doboz csoki fagyi?

Azt sem szeretem.

Szerintem már téged sem.

Szerintem már semmit sem.

Komédiái vagyunk önmagunknak, de még csak nem is a vicces, hanem az erőltetett fajta.

Nehéz lenne velem?

Talán.

De szóltam, és arról is, hogy

abszolút nem éri meg.

Ne nézz így rám. Nincs jogod sajnálni, azért mert nem bírsz velem.

Vagy mert nem akarsz.

Sajnáld magad.

Vitted a dühömet is, a

csalódást, a gyűlöletet.

Az olcsó fehér bor

szagát hagytad csak az orromban.

Felkavar.

Néha csak úgy pofonvág az

emléked. Meg a

"mi lett volna ha" és a "talán ha akkor"

De

már csak hajszálrepedés vagy rajtam.

Viszont

mindig a kis sebek fájnak a legjobban.

Nem tudom, hogy

el akarlak-e felejteni.

Azt mondják az emlékeket

megszépíti az idő.

A tiédet nem.

Nem tudom akkor veszítettem el

vagy akkor találtam meg magam,

vagy már, hogy felmelegítsd

jégszilánkos lelkem.

Fuldoklom-a sötét vasmarokkal

szorítja a torkom. Nincs már

meg káoszom tengerének világítótornya.

Félek-valami meg akar ölni és te

Mióta egyedül alszom, minden

szarsággal telepakolom az

ágy másik felét, hogy

ne tűnjön olyan üresnek.

Úgy érezzük a szagokat, hogy a kis részecskék rátapadnak az

orr nyálkahártyájára. Így

tulajdonképpen molekuláris-veled

van tele a lakás.

Meg az orrom.

Meg úgy

mindenem.

A párnán maradt az illata, de

nem tudom kimosni.

Nem akarom kimosni.

Nem vagyok még kész arra, hogy

-nem ölheted meg magad

-pedig meg kéne.

- a faszért vagy még itt?

-meg kéne halnod

-ja, szerintem is

-és mégis hogyan? Emlékeztetnélek, 9 éve nem megy.

-most sem fog

-nem hát

-pedig ideje lenne

-igen

-illő volna

-végülis mindegy

-miért?

Csattanás és

Bőr és

Kés és

Vér és

Kötél és

Ágy és

Te meg én és

Egy glock a nadrágodba tűzve.

Meg egy pár Martens a lábadon, pedig

ezerszer mondtam, hogy a cipő nem

maradhat.

Most nem szólok érte.

Szexi úgyis, hagyjad azt.

Meg te sem szólsz rám, hogy remegek

még mindig.

Kéz és

Nyak és

Sóhaj és

Ajkak és

Fogak és

Ujjak és

Nyögések és

Te meg én és

A tűz a szemedben.

Meg az öv a kezedben.

Csont, bőr, izom, vér, egy rakás szerv, célok, válogatott szorongások és elvárások.