Mert fĂ©lĂŒnk kimutatni amit Ă©rzĂŒnk. SĆt, lassan fĂ©lĂŒnk Ă©rezni is. FĂ©lĂŒnk szeretni, mert fĂ©lĂŒnk csalĂłdni. FĂ©lĂŒnk az Ășj dolgoktĂłl, de fĂ©lĂŒnk, hogy soha semmi sem vĂĄltozik. FĂ©lĂŒnk mindentĆl, mĂ©g talĂĄn magĂĄtĂłl a fĂ©lelemtĆl is.
AztĂĄn mikor megtörtĂ©nik az, amitĆl addig tartottunk, akkor döbbenĂŒnk rĂĄ, hogy felesleges volt ennyire fĂ©lni. Mert mindig lesz valahogy. Lesz olyan, hogy nem Ășgy alakul minden, ahogy elterveztĂŒk. De hiĂĄba fĂ©lĂŒnk, nem tudjuk elkerĂŒlni.













