#viszony

Párkapcsolatban élek. Hivatalosan lassan 2 hónapja. Számomra ez rémisztő. Nem érzek irántad semmi olyat, amit a korábbiaknál igen. Megrémít ez a tudat. Ez lenne a normális, hogy a fél, akivel van egy normálisan működő viszonyom afelé nem lesznek perzselő - égető érzéseim, nincs rózsaszínköd? Úgy érzem megalkudtam önmagammal...csak azért, mert ő egy biztos pont, egy szeretetteljes férfi, aki megbecsül és ezért leadtam mindabból, ami engem, itt bent képviselhetne. És most nem arra gondolok, hogy arra van szükségem, hogy ne keljek a másik embernek, s szenvedjek, mint egy kivert kutya...mert nem vesz semmibe, nem értékel. Nem, nem erre. Hanem arra ,hogy a gyomromban bújkáló égető érzéssel, a kezeimben érző remegéssel, a gyermekded izgulásommal, ...mondjátok mi lett mind ezzel? 

Téged már harmadszorra megszoktalak. Az elsőnél is csak afelé volt bennem félsz, hogy vajon tetszeni fogok-e neked úgy nature? A másodiknál meg igazából nem tudom miért. De azóta sem érzek semmit. Telnek a hetek, és most, hogy elmész egy hónapra dolgozni imádkozom azért, hogy érezzem a hiányod vagy bármit...hogy vajon csak én vagyok ostoba mód tompa, s a távolság a felsíznre söpri mindazt... Ebben reménykedek...,hogy van valami bennem feléd, csak túl mélyen, a múlt hamvai alatt. 

Múlt... Tegnapelőtt is Vele álmodtam. Most is könnyben áll két szemem. Szombat este a kocsiban is Téged láttalak, pedig mellette voltam. Csókunk közben, szemem kinyitottam és csak azon járt az eszem, hogy te magasabban ültél a kocsiban, nem szúrt így az állad, és hogy jobban összeállt kettőnk között ez az egész. Éreztem az égető érintésed a bőrömön, az övő helyett.... 

De tényleg nem értem. Nem szerttelek. Képtelenség. Negyed annyit nem adtál, mint ő akárcsak a kisujjával értem ez idő alatt. Mégis érted sóvárog ez a komisz lélek, szív most is. Sorolom magamban a negítv okokat ellened, próbálom lángra gyújtani magamban mindazt a fájdalmat amit te okoztál tragikus tetteddel...de nem tudlak kizárni magamból. 

Meddig fog ez még így menni? 

Annyira szörnyű embernek érzem magam... Amiatt, hogy talán csak az időd húzom, hogy talán végre rájövök pár hónap múlva, hogy tényleg nem Te kellesz mellém. Azt mondták adjak időt magamnak, neked, kettőnknek. Így teszek most. De úgy érzem egyre nehezebb. 

Láttam és hallottam mindent