Ez az első alkalom, hogy nem vigasztalsz meg,

Nem ölelsz át és külön alszol..

Iszonyúan csalódott vagyok, és félek.. mi lesz így velünk?

Nem lehetsz te is olyan, mint a többi.. ez lehetetlen..

Az én haragom csendes lesz,

nem fog poharakat vágni a fejedhez.

Melletted megtanultam ezt már kezelni,

vajon ő tudja, hogy sosem fogod szeretni?

Remélem a bizonytalanságot jól bírod,

mert én soha nem fogok adni indokot,

arra hogy most miért megyek el,

bár erősen kétlem, hogy érdekel.

Az én haragom csendes lesz,

csak késő lesz, mire ráébredsz.

Beborít majd a végtelen csenddel,

egy napon majd

mindent megbocsát az ember.

(Csak épp

semmit el nem felejt.)”