#toalett

Mindenek előtt szeretném Országh József Professzor Úrnak hálásan megköszönni azt az átfogó tudományos anyagot, amit a vízgazdálkodásról és annak fontosságáról fogalmazott meg, az Ő tudása nélkül valószínűleg bele sem mertünk volna vágni ebbe a projektbe. Valamint köszönöm az alomszékes fb. csoport tagjainak is, akik saját tapasztalatukkal támogattak és segítettek engem. 
Akit komolyan érdekelt a témában és fontolgatja a száraz toalett, esővízgyűjtés bevezetését otthonában, annak szívből ajánlom, hogy olvassa el a professzor írásait, mert sokkal-sokkal többet adnak, mint amit én itt most felületesen le fogok írni Nektek!



Itt ülök hanali egy órakor és azon morfondírozom, hogy mikor lett ennyire szívügyem a wc-zés, hogy mikor kezdtem el ennyire rajongani a “komposzt wc”-k világa iránt. Nagyon érdekes annak az analógiája, hogy wc-zés után nem törődünk, illetve nem kell törődnünk azzal, ami addig a mi testünk része volt, ami belőlünk jött ki, egy gombnyomásra “eltűnik” és megszűnik minden felelősség. Gyermekeinket is arra neveljük, hogy ez csak pisi és kaki, fúj, és hogy nem az ő gondjuk foglalkozni vele. De a székletünknek és a vizeletünknek nem szűnik meg a létezése és nagy utat kell bejárnia csatornahálózatokon és rendkívül bonyolult szennyvíztisztítási folyamatokon kell átmennie, mire biztonságossá tudják tenni az elhelyezését. Víz. Ez is elég érdekes, hogy bőséges kristálytiszta ivóvízzel húzzuk le a wc-t, miközben olyan országokban, ahol tombol a szárazság, ölnének, hogy megihassák ennek a víznek egy cseppjét is. Merthogy ha lehúzzuk a wc-t, a fekália és a vizelet a tiszta élővízzel keveredve elértéktelenedik, nem tudnak végbemenni azok a természetes komposztálódási folyamatok, amik által visszakerülhetnének az élet végtelen körforgásába: megesszük a növényeket, melyekből kaki lesz, a kakiból tápanyag lesz, amit hasznosítanak a növények, megesszük a növényeket, melyből újra kaki lesz és így tovább.

Létezik a hagyományos vízöblítéses angol wc-re egy olyan alternatíva, ami: 

teljesen környezetbarát

egyáltalán nem használ vizet

olcsó

működése egyszerű

szagmentes

tartalmából pedig egy év alatt kitűnő minőségű virágföld keletkezik, amit felhasználhatunk a veteményesben zöldségeink és gyümölcseink neveléséhez.

Mindennek fejébe még szépmművészeti értékkel is bírhat és ízléses bútorként is funkcionálhat, ha asztalos mester vagy ügyes kéz készíti el.

Ezidáig a környezetünkben viccesen csak “komposztbudinak” hívtuk, de egyrészt tiszteletből, másrészt a közhiedelmek és félreértések eloszlatása érdekében szeretném tisztába tenni a fogalmakat és innentől hivatalos nevén:

alomszéknek fogom szólítani.



Ugye a budiról vagy árnyékszékről elsőre mindannyiónknak a nagyszüleink kertjének hátuljában meghúzódó, nem éppen bizalomgerjesztő, rozoga pottyantós jut az eszébe, ami aligha rózsás illatáról és patinás tisztaságáról volt híres. Ez alá a budi alá volt ásva egy nagy sötét gödör, gyűlt benne a cucc, aztán ha megtelt, akkor vagy kilapátolták, vagy építettek mellé egy újat. Azt meg max a Fűrész c. film egyik szopatásaként tudtuk volna elképzelni, hogy ezt a bűzös objektumot be is vigyék a házunkba és ott üzemeljen a tiszta fehér porcelán wc-nk helyett.



Az alomszék csupán annyiban hasonlít ehhez a rendszerhez, hogy működéséhez nem kell víz. 
A legegyszerűbben megfogalmazva ez egy vödör, amibe elvégezzük a dolgunkat, majd alommal (faforgács) “húzzuk le”, olyannal, amit a rágcsálók alá is szokás rakni a terráriumba (Innen a név: alom-szék). 
Ha megtelt, akkor a tartalma megy ki a komposztba, kimossuk a vödröt és kezdődik előről a volyamat, tényleg ennyire egyszerű. Tehát ha van egy vödrünk meg forgácsunk, akkor végülis mindenünk megvan hozzá, persze a kényelem és az esztétikum végett építeni szokás köré egy olyan szerkezetet, ami emlékeztet a jól megszokott angol wc-re.


Oké, de nem büdös, meg nem látszik benne a “cucc”??


Értelemszerűen ez az első és no1. kérdés, amit mindenki feltesz, röviden megválszolva pedig: nem. A fa forgács (cellulóz), teljesen takar és megköti a szagokat, így miután elvégeztük a dolgunkat és “lehúztuk” az alomszék-et, semmilyen szag és “látvány” nem tud kijönni belőle. Olyannyira nem, hogy bevallom először én is nagyon szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban és azt gondoltam, hogy mindenki szépít azért egy kicsit a maga javára a történeten és nem szagtalan ez az almoszékesdi. Aztán amikor először úgy IGAZÁN használatba vettem a sajátunkat, 15 perc múlva visszamentem, felnyitottam a wc deszkát és jóóóó mélyen beleszagoltam, elképedésemre csak friss fenyő faforgács illatot éreztem az orromban, mást nem. Innentől kezdve mi is (és azóta a vendégeink is) bizton állítjuk: az alomszék rendeltetésszerű használat esetén teljesen szagmentes marad.


Alomszék a mi életünkben: 

Idestova 4 hónapja, hogy leváltottuk a vízöblítéses wc-nket egy alomszékre.

Egy kis történet a konstrukcióról…

Persze ezt több hónapnyi kutatás és tervezés előzte meg, melynek minden percét imádtam, egyszerűen égtem a vágytól, hogy családapaként saját kezűleg építhessem meg az alomszékünket, mely meghatározó szerepet fog betölteni az életünkben és a gyermekünk környezettudatosságra való nevelésében. Megjegyzem teljesen nulláról indultam, életem összes barkácstudása egy ikeás ágykeret és asztal összeszerelésében merült ki, tehát ha én meg tudtam építeni, akkor bárki képes rá.



Elkezdtem olvasgatni a témában és próbáltam minél jobban megérteni, hogy hogyan is működik ez az egész rendszer, valahogy fejben túlbonyolítottam és egy ilyen pofon egyszerű dolog köré csomó misztikumot képzeltem, hogy ha túl sok vagy túl kevés almot szórok rá a cuccra, akkor felrobban az egész és úszni fogunk a szarban. 😅 Itt is megemlítem Országh József tanításait és az Alomszékes fb. csoport tagjait, akik segítőkészségükkel rengeteget segítettek a kérdőjelek felszámolásában és a dolgok helyrerakásában a fejemben.


Inspirációként gyűjtöttem képeket különböző oldalakról, még Pinterestről is, voltak elképzeléseim, hogy mit szeretnék, hogy mi fog elférni a fürdőszobánkban és hogy mi áll a mi ízlésünkhöz a legközelebb. Aztán elkezdtem tervrajzokat készíteni, ebben Zsófi nagyon sokat segített, anyagokat összeírni, hogy körülbelül mennyi faanyagra, csavarra lesz szükségem. Az első és legfontosabb szempont egy nagy méretű rozsdamentes acél vödör vásárlása volt, hiszen ez az alomszék lelke, ennek a méretei, kialakítása fogják meghatározni az egész alomszék felépítését. Van, aki műanyag vödröt választ, de ez véleményem szerint nem túl elegáns és hosszútávon magába szívja a szagokat, színeket. Minél nagyobb vödröt szerettem volna vásárolni, hogy ritkábban kelljen a kerti komposztálóba üríteni, de egyrészt a kereskedelmi forgalomban maximum 15 litereset lehet kapni, másrészt többen jelezték, hogy ami ennél nagyobb, azt már megtelve nehezebb is cipelni, főleg ha olyan családtag van csak otthon, aki nem bír el nagyobb súlyokat. Végül egy 15 literes acél vödröt vásároltam fedővel.



A WC ülőkére nagy hangsúlyt fektettem, fontos volt, hogy tömör fa legyen és legfőképpen nem fehér műanyag vagy hologramos kiskutyás (bár az is elég vadul tudna mutatni), de sajnos tüzetes nyomozásom és telefonálgatásom után hamar rájöttem, hogy ma már csak fa hatású nyomtatott fóliás MDF wc ülőkéket gyártanak, amik persze hűen utánozzák a fa erezetét és színét, de közben meg mégiscsak műanyagból vannak. Már majdnem lemondtam tökéletes ülőke megtalálásáról, amikor egyszer a Bauhausban jártam valami teljesen más dolog miatt és véletlenül elhaladtam a wc ülőke osztályon és ott megláttam a Nagy Őt. Mármint a wc ülőkék nagy Ő-jét, ami tökéletesen beleillett az elképzeléseimbe, egy tömör tölgyfa ülőkét, krómozott zsanérokkal, azonnal meg is vettem.


Egyszerre gyermeki öröm és felnőttes férfias büszkeség járt át, ahogyan elkezdődött fizikailag formát ölteni a “komposzt budi” projekt. Dekopír fűrésszel kivágtam rétegelt lemezből az alomszék formáját és a vödörnek való lyukat, ráillesztettem a wc deszkát. Aztán majdnem 2 hónapig teljesen megállt a projekt, mert nem bírtam az általam választott vödörnek úgy megtervezni a helyét, hogy az tökéletesen beleilleszkedjen a bútorba és rá lehessen hajtani a wc deszkát, de aztán csak sikerült áthidalni a nehézségeket. A váz maga egy masszív szerkezet, melynek stabilitását és a ránehezedő súly elvezetését 7db 5x5-ös stafni fa oldja meg. A teteje rétegelt lemez, az oldala pedig tömör fa lécekkel lett befedve. Végül pedig környezetbarát Kreidezeit keményolajjal kezeltem, világos tölgy színben. Ja igen, és ha azon morfondíroznál, hogy mi az a kis ajtó ott oldalt azzal a cuki bútorgombbal, az egy alomtároló, amibe a faforgácsot tartjuk, abból szoktuk kivenni az almot, amivel leszórjuk a “dolgunkat”. Egy jó tanács annak, aki ilyet épít: a kis ajtót egy helyett két zsanérral érdemes felszerelni, sokkal stabilabb lesz!



Mint az elején említettem, életemben semmi közöm nem volt semmilyen barkácsoláshoz, dekopír fűrészt is azért vettem és fogtam először a 23 évem alatt, hogy megépítsem az alomszéket, tehát messze nem tökéletes az, amit építettem. Egy asztalos minden bizonnyal megmosolyogná a megoldásaimat, azt, hogy az “egyenes”, mint fogalom köszönő viszonyban sincs az én fűrészelésemmel, de én tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel és boldog vagyok, hogy Zsófi is rajong érte és szeretettel használja. ♡


Saccolva mindösszesen körülbelül 25 ezer forintba került az alomszékünk megépítése úgy, hogy kiemelt figyelmet fordítottunk az anyagok minőségére és az esztétikára:


15L inox vödör: 5.000 Ft.-

tömör tölgy wc ülőke: 10.000 Ft.-

fa anyagok, csavarok: 10.000 Ft.-

Így használjuk a gyakorlatban:

A tiszta vödör aljára kb. 10 cm vastag almot szórunk, ez szívja magába a legtöbb nedvességet.  Innentől úgy használjuk, mint egy sima wc-t, tehát pisilünk, kakilunk bele, beledobuk az elhasznált wc papírt, majd mindezt faforgáccsal szórjuk be, nagyjából ilyen arányban: pisi: 1 bögre alom , kaki: 2 bögre alom, de persze az a lényeg mindig, hogy fedve legyen a “dolgunk”. Mi kanál vagy bögre helyett marékkal szórjuk, jó tapintása van a friss forgácsnak. WC papírnak a legolcsóbb újrahasznosított, illatmentes CBA-s vagy Coop-os wc papírt használjuk, ami könnyen lebomlik és nem juttat káros anyagokat a természetbe. 
Faforgácsot egyelőre legnagyobb kiszerelésben a Fressnapfban veszünk, ami nagyon jó minőségű, de azért ez hosszútávon elég luxi, úgyhogy érdemes felkeresni interneten a környéken olyan embert, mondjuk asztalost, aki árul zsákban faforgácsot (pl. Agroinform-on), úgy fillérekbe kerül.



Két felnőttel számolva nálunk 2-3 nap alatt telik meg úgy a vödör, úgy, hogy mi szinte mindig itthon vagyunk és étrendünkből fakadóan nagyon gyakran járunk a wc-re. A kislányunkkal, Lunával mosható pelusozunk, tehát annak a tartalmát is ide ürítjük. Wc kefe használatára nincs szükség. Amikor megtelik, akkor felhajtom a wc ülőkét és kiveszem a vödröt, amit hátraviszek és kiöntök a komposztba. Ha van száraz vágott fű akkor azzal még be szoktam takarni, hogy megkösse a szagokat és a nedvességet, ha nincs, akkor a komposzt érettebb részét ráforgatom, de mindezek hiányában is csak közelről érezni a szagát, ami egyébként néhány nap alatt teljesen elillan. (Van, aki hordóban komposztál, ez biztosan “diszkrétebb”, de nekünk a hagyományos komposztálási módszer tökéletesen bevált.)
 A kiöntött vödröt kerti csapnál jól elmosom, majd kiteszem a napra száradni, így az UV sugárzás fertőtleníti is, ha nem süt a nap, akkor egy ronggyal eltörlöm, illetve ecettel, néha szanitollal kifertőtlenítem, ez utóbbival szoktam néha az alomszék használatos részeit (deszka, bútorgomb, vödör pereme körül áttörölni.
 Ha megtelik a komposzt, akkor pedig letakarjuk és egy évig hagyjuk érni, ez idő alatt minden patogén elpusztul benne és a kész termék tökéletesen biztonságos a kerti felhasználásra.

És a legkellemesebb furcsaság a mai napig még mindig az, hogy nincs wc lehúzás hangja, ami éjszaka nagyon kellemes, ha vendégek jönnek, akkor pedig vicces, mert mindig számon tudom kérni Őket, hogy miért nem húzták le maguk után a wc-t, hisz tök csendben jöttek ki! 😄 A wc-zés jövője egyébként szerintem ez lesz, jelenleg ugye létezik száraz piszoár és olyan wc, ami fürdő-kézmosó vízzel vagy esővízzel öblít, de vannak a kereskedelmi forgalomban aranyáron komplett rendszerek is, amik saját, zárt komposztáló kamrával rendelkeznek, ez a kamra a pincébe vagy a ház alá kerül, és néhány havonta már csak a kész komposztot kell innen kilapátolni. Nem tudom mit hoz a jövő, de az biztos, hogy mi azonnal beleszerettünk a komposzt toalett használatába és mindenbe, amit vele kaptunk, az elmúlt 4 hónap pedig csak jobban megerősített minket abban, hogy mennyire jó döntést hoztunk, és jelenleg nem tudnánk elképzelni, hogy bármikor is visszatérjünk a hagyományos angol wc-khez.

Inspirációim:  http://www.diyhousebuilding.com/bucket-toilets.html

https://www.lecopot.com/6-toilettes-seches-interieures-artisanales

https://www.fabuloustoilettes.com

Tack @Cuiet426