#teviot

Bár hivatalosan csak a döntősök kaptak díjat (a győztes egy mini biliárdasztalt, a második egy 20 font értékű kupont), kiderült, hogy az állandó gyakorlópartnerem, Theo lett a másik ági elődöntő-vesztes, így nem a jutalomért, csak az eredmény kedvéért megküzdöttünk a képzeletbeli bronzéremért - ráadásul valamiért a 10 forduló során sosem kerültünk össze egymással, így a gyakorlások után ez volt az egyetlen éles küzdelmünk. Úgy döntöttünk, hosszabb meccset játszunk, hogy kevésbé múljon a szerencsén az eredmény - végül pedig 5-3-ra győzni tudtam. Így a sorsolás némi szerencséjével és koncentrált játékkal a bajnokságbeli ötödik helyemen kettőt is javítottam a döntő fordulóban.

A döntő érdekesen alakult, mivel mint kiderült, egyik fél sem igazán vágyott egy mini biliárdasztalra, pedig az volt a győztesnek szánva. Mivel az furcsán jött volna ki, ha szándékosan mindketten a vesztésre játszanak, megállapodtak, hogy bárki is nyer, megcserélik a díjakat. Persze azért valakinek így is muszáj volt hazacipelnie a nagy csomagot...

Azóta nem játszottunk Theóval sem, de a hosszú kihagyás után felvetettem, hogy snookerezzünk egyet - mivel a Teviot-ben van egy snookerasztal is, amit bár már láttam korábban is, még soha életemben nem játszottam rajta. És hát hol máshol lenne stílusosabb kipróbálni, mint a biliárdjátékok őshazájában! Egyben ez volt az utolsó alkalom, hogy megmérkőztünk, mivel ő a jövő héten hazautazik Kínába nyárra.

Az első tapasztalatok:

Az asztal nagy. Baromi nagy. A képek vissza se tudják adni. Amikor az egyik végéből a másikba (netán átlóban) próbálsz lökni, el se látni a célgolyóig... Kezdem még jobban csodálni a profikat, akik milliméteres pontosságra is képesek ilyen messziről.

Ugyanakkor vagy a posztó, vagy a golyók anyaga (esetleg felülete) más, mint a biliárdnál, mert sokkal “gyorsabb” az asztal - azaz sokkal lassabban lassulnak a golyók, könnyebben siklanak rajta. Ez nem csak kompenzálja a nagyobb asztalon megtett nagyobb távokat, de szinte túl gyorsnak - vagy legalábbis erő-érzékenynek (mint a Skywalkerek) - lehetne mondani a lökéseket. Aki ráérez erre, az mesterien tud játszani az erővel, de mi sokszor azon kaptuk magunkat, hogy bálteremnyi méretű asztal ide vagy oda, a golyónak egy erősebb lökés akár a hosszabb fal mentén is adott jó pár ide-odát. Ami viszont érdekes, hogy bár a hagyományos biliárdgolyóknál kisebbek a snookergolyók, a már említett angol biliárdgolyókkal megegyezik a méretük - legalább ehhez nem kellett újra átszoknom.

Eddig csak tévében láttam valódi snookert, profi játékvezetővel, itt viszont a magunk bírái voltunk, és a biliárddal ellentétben igen összetettek a szabályok, ráadásul Theo sok mindent mint kiderült, rosszul tudott. Na meg a pontokat sem a tévéképernyőn számolta egy gép, hanem nekünk kellett abakuszoznunk:

Bár nem tartom mérvadónak, végül 2-1 re nyertem a meccset. Az viszont egyértelmű volt, hogy egy snooker-állás ilyen hatalmas asztalon elég nagy problémát okozott mindkettőnknek, és ilyenkor hibáinkkal szorgosan gyűjtögettük egymásnak a pontokat...

Mindenesetre remek játék, a biliárdnál nagyságrendekkel nagyobb kihívás, határozottan élveztem. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben lesz még közünk egymáshoz.