Miskolci Régész Enciklopédia: Terra Sigillata
Terra sigillata: RĂłmai kori feltárásokon gyakran találkozni szĂ©p, fĂ©nyes vörös szĂnű kerámiával, sokszor valamilyen mintával rajta. Ilyenkor a rĂłmai koros rĂ©gĂ©sz nagyon megörĂĽl, hiszen az a kor legnĂvĂłsabb edĂ©nye, a terra sigillata. Maga az elnevezĂ©s modern, legtöbbször pecsĂ©telt földnek fordĂtják, de ez nem teljesen állja meg a helyĂ©t, mivel domborodĂł mintákkal van dĂszĂtve.[1] Pontosabb fordĂtása: kis alakokkal Ă©kesĂtett agyag, ami már jobban leĂrja az edĂ©ny sajátosságát. Angol nyelvterĂĽleten Samian ware-nek, vagyis szamoszi árunak nevezik, egy idĹ‘sebb Plinius forráshely alapján[2].
MitĹ‘l olyan fontos leletcsoport a terra sigillata? EsztĂ©tikáját leszámĂtva igen sok informáciĂłt hordoznak ezek az edĂ©nyek. A Kr. e. 1. század második felĂ©tĹ‘l kezdĹ‘dik meg nagyĂĽzemi gyártása Ă©s terjesztĂ©se Itáliában, Arretium (a mai Arezzo) városában. FeltĂ©telezhetĹ‘, hogy nevezhettĂ©k arretiumi árunak is ez idĹ‘ tájt. Nem volt elĹ‘zmĂ©ny nĂ©lkĂĽli, hiszen a valamivel korábban a Mediterráneum keleti felĂ©ben már megjelentek jĂł minĹ‘sĂ©gű, vörös edĂ©nyek, többek között Szamosz szigetĂ©n is. Itáliában már tömeggyártásban kĂ©szĂĽltek magas szĂnvonalon, az edĂ©ny belsejĂ©ben a mester, vagy Ă©ppen a műhelytulajdonos nĂ©vjegye is bele kerĂĽlt. A legnagyobb felvásárlĂłi kört a katonaság jelentette Ă©s mivel ez a RĂłmai Birodalom expanziĂłs idĹ‘szaka volt a piac követte a hadsereget.
Terra Sigillata edény (Gabler D.: Utak Pannonia és Dácia között a „Barbaricumon” át. Dolgozatok III-IV 2008–2010 (2011), 4. tábla)
Az itáliai műhelyek elsĹ‘ leányvállalataikat DĂ©l Galliában lĂ©tesĂtettĂ©k a Kr. e. 1. század legvĂ©gĂ©n Ă©s gyártásuk folytatĂłdott az Kr. u. 1. században is. Itt honosodott meg a reliefes sigillatak klasszikus formakincse. A DĂ©l Galliai műhelyek működĂ©se Hadrianus császár uralkodásáig nyomon követhetĹ‘ek.
AzĂ©rt, hogy mĂ©g közelebb legyenek a katonákhoz Ă©s a folyami Ăştvonalakhoz a 2. század folyamán Ăşjabb műhelyek lĂ©tesĂĽltek KözĂ©p, majd Kelet Galliában. A század második felĂ©tĹ‘l a vezetĹ‘ műhely szerepĂ©t a mai Rheinzabern vette át. A 3. század folyamán az edĂ©nyek minĹ‘sĂ©ge már elmaradt a korábbi itáliaiakhoz kĂ©pest. A 230-as Ă©vektĹ‘l az alamann betörĂ©sek a rajna menti provinciákat Ă©s a folyami kereskedelmet is veszĂ©lyeztettĂ©k, Ăgy a terra sigillata import is erĹ‘sen lecsökkent. Az egyik utolsĂł eurĂłpai műhely, a Pfaffenhofenben lĂ©vĹ‘ működĂ©se a 260-270-es Ă©vekig adatolhatĂł. Ezen idĹ‘szak után a terra sigillata forgalma Pannoniában megszűnik, leszámitva a 3-4. században forgalomban lĂ©vĹ‘ Ă©szak afrikai terra sigillata chiarat, azonban ez már stĂlusában Ă©s formavilágában is kĂĽlönbözik a korábbiaktĂłl.
Terra Sigillata töredéke Bükkábrány-bánya VIII-as lelőhelyről.
LáthatĂł, hogy a magyarországi Ă©s a kárpát-medencei rĂ©gĂ©szetben a rĂłmai korszak meghatározĂł Ă©s igen jĂł keltezĹ‘ Ă©rtĂ©kkel bĂrĂł leletcsoportja ez. Az adott műhelyek Ă©s mesterek mind más, jĂłl behatárolhatĂł motĂvumokkal dolgoztak, de a relief dĂszű edĂ©nyeken kĂvĂĽl több dĂszĂtetlen, fĂ©nyes vörös tálat, bögrĂ©t Ă©s egyĂ©b edĂ©nyeket gyártottak. Talán nem is csoda ha egyes tartományokban, köztĂĽk Pannoniaban is megprĂłbálta utánozni ezeket a tárgyakat. A Birodalom határain kĂvĂĽl is szĂ©p számmal elĹ‘fordul, lehetĹ‘sĂ©get adva kereskedelmi Ăştvonalak rekonstruáláshoz is. Szerepe a rĂ©gĂ©szeti Ă©s törtĂ©nelmi kutatásokban nem csak az antik kĂ©zművessĂ©g Ă©s a keltezĂ©s terĂ©n vitathatatlan, de a rĂłmai császárkori gazdaságtörtĂ©nelemhez is számos adatot nyĂşjt.
 [1] A mesterjegyeket, a kor márkajelzĂ©sĂ©t, azonban pecsĂ©teltĂ©k, Ăgy utalhatott erre is.
[2] Plinius Naturalis Historia XXXV. 60.
Gabler Dénes: Terra Sigillata, a rómaiak luxuskerámiája. Budapest 200
Gabler, D., Vaday, A.: Terra sigillata im Barbaricum zwischen Pannonien und Dazien. Budapest, 198
Gabler D.: Utak Pannonia és Dácia között a „Barbaricumon” át. Dolgozatok III-IV 2008–2010 (2011).6.6.