#terike

Scumbag Balogh: 

A Gang-Bang Bár szép este elé nézett. Általában az történt, hogy először a boxok, majd a színpad előtti asztalok, végül a bárpult melletti magas bárszékek keltek el. Még alig múlt fél nyolc, de a boxokat és az asztalokat már elfoglalták a vendégek, sőt elvétve a bárpultnál is ücsörgött néhány magányos férfi. Ez utóbbiakat Zsizsi és társai hamarosan gondozásukba veszik, persze szigorúan csak baráti alapon és baráti árakért. A lányok természetes egyszerűséggel hívatták meg magukat a férfiakkal, de a pultosnak szigorúan ki volt adva, hogy nekik csak a speciális üvegből tölthetnek, amiben gyakorlatilag színezett vizet tartottak. Persze elszámolni nem vizet, hanem a legdrágább piákat számolták el, így dupla hasznot hozott ez a kis tranzakció. Jó fogyasztás mellett mégsem fogytak az értékes italok. 

Cilike értő szemmel nézett körül. Az esti bevétel millió fölött lesz, ami nagyon hasznos dolog, mert Gergőnek és Terikének elfogyott a pénze, amit eredetileg a mulató feletti üres raktárhelyiség felújítására szántak. Azonban Teca addig nyivákolt, míg a nyáron ki nem mentek Gergővel Miamiba, és ott aztán el is verték a zsozsót. Ezalatt a közös képviselő Durnics úr állta a szavát, és egy ügyesen kivitelezett írásbeli szavazással levajazta a raktárhelyiség eladását Gergőék részére. Azóta Durnics is gyakrabban tette tiszteletét, és mindannyiszor Zsizsi kisasszonyt kereste. 

Eleinte Cilike azt hitte, Zsizsi csak Gergő parancsszava miatt foglalkozik a közös képviselővel. Aztán lassan rá kellett döbbennie, hogy az ízlések és a pofonok nagyon különbözőek tudnak lenni. Mert Zsizsi és Durnics úr között lassan kialakult valami, amit ugyan Cilike vonakodott volna szerelemnek nevezni, mégis több volt, mint egyszerű testi vonzalom. Amikor Zsizsit megkérdezte egyszer erről, a butácska konzumnő olyan éretten válaszolt, mintha minden este személyesen Coco Chanel tartana neki személyiségi tréninget. “Mellette nőnek érzem magam, Cili mama!” - mondta a lány, és el kellett ismerni, Durnics úr valóban gavallérként viselkedett Zsizsivel, fizette az italát, megengedte, hogy az ölébe üljön, rendszeresen mesélt neki a társasházi törvény rejtelmeiről, és ki tudja, még hogyan mutatta ki az érzelmeit.

Ma este Durnics még nem érkezett meg, pedig Gergő várta, mert beszélni akart vele arról, hogy a raktár előtti kis beugrót is lekerítené. Úgy gondolkozott, ha a raktárat el lehetett intézni, akkor a beugró sem jelenthet gondot. 

Terike nem ült ott Gergő mellett, tehát kizárásos alapon csak a ruhatárban lehetett. Régen, amikor még Cilike régi szerelméé, Markos Iváné volt ez a hely, Terike a ruhatárban dolgozott. Mind a mai napig szeretett oda félrevonulni, ha valamin gondolkodott, vagy ha egyszerűen csak megcsömörlött a sok vendégtől. Cilike csalhatatlan szimattal érezte, hogy mostanában Gergő és Teca között feszült a hangulat, de nem tudta kideríteni, mi lehet a nézeteltérés oka. Pedig finoman megpróbált célozgatni a lánynak, hátha az megnyílik, és elmeséli, miről is van szó. Gergővel nem próbálkozott, mert a férfi, ha valamiről nem akart beszélni, úgy be tudott gubózni, hogy a jóisten sem szedett ki belőle semmit.

Aztán csak eljött a pillanat, amikor Cili néni okosabb lett. 

- Mit gondolsz, tehetnénk oda a kiugróba egy kényelmes ülőgarnitúrát…? - mondta Gergő Tecának, amikor a lány végre előjött a ruhatárból. De Terike nem akart részt venni a közös gondolkodásban.

- Kérdezd inkább a macádat! - vetette oda dühösen. Cilike azonnal hegyezni kezdte a fülét. Egy másik nő van a láthatáron?

- Nincs semmiféle macám… - védekezett Gergő. - Teljesen félreértetted azt a dolgot…

- Persze! Úgy táncoltál azzal a lotyóval, mintha ott helyben le akarnád fektetni! Aztán még a telefonszámát is elkérted…

- De nem stimmelt a szám! - csattant fel a férfi. - Kamu számot adott az a spiné!

- Ja, de nem rajtad múlt… - Terike lehajtotta a fejét. - Úgy látszik, már nem kellek neked…

- Dehogynem, pintyőkém! - Gergő felugrott, és óvatosan átölelte Teca vállát. Az nem tiltakozott. - Te kellessz a legjobban! Nem érdekelnek mások!

Cilike nem tudta végigkísérni a happyendet, mert a figyelme egy alakra fordult, aki most lépett be a bárba. Normális öltönyben volt, de valahogy mégis úgy nézett ki, mint egy verőlegény. Ahogyan mozgott talán, vagy az a darabos arca, amit ugyan elegáns angol bajusszal igyekezett feldobni, vajhmi kevés sikerrel.

Az idegen körülnézett a helyiségben, aztán megszólított egy pincérnőt, és valamit kérdezett tőle. Manyika, a szőke pincérnő kollekció legújabb darabja, errefelé intett a kezével.

Az öltönyös átküzdötte magát a tömegen, és megállt Cilikéék asztala előtt, ahol Gergő és Terike még mindig turbékoltak. 

- Maga itt a tulaj? - kérdezte az idegen Gergőt, de az nem reagált, annyira elfoglalták Teca bájai. - Hé, öreg, válaszolj! - mondta jóval hangosabban a fickó.

Gergő ránézett.

- Nem látja, hogy el vagyok foglalva? - kérdezte vészjósló nyugalommal.

- De. - felelte a másik. - Viszont nagy ívben nem érdekel.

- Jobb lenne, ha tanulnál egy kis tisztességet! - mondta Gergő, és lassan felállt. Legalább egy fejjel magasabbnak látszott az öltönyösnél. 

- Már tanultam. - felelte az. - De nem az ilyen béna csávóktól, mint amilyen te vagy!

- Béna csávó… - ismételte Gergő, és kicsit elfordult.

De csak azért, hogy lendületet vegyen, és egy balegyenessel megküldje az okvetetlenkedőt. ezek az akciók úgy szoktak végződni, hogy a nagymellényű fickók a földre zuhannak, és nem is nagyon tudnak már lábra állni.

Ennél az embernél azonban nem így sikerült a támadás. Az hihetetlen gyorsasággal ragadta meg Gergő karját, és egyetlen mozdulattral hátracsavarta. Gergő felszisszent a fájdalomtól.

- Na ide figyelj, apukám! - suttogta a látogató. - Ha nem akarod, hogy eltörjem a karodat, most ülj le szépen, és hallgasd meg, hogy mit akarok. Na, akarod a karod? 

- Igen… - felelte rekedten Gergő. - Engedj el!

- Rendben van. De ha valami meggondolatlanságot akarnál tenni, én semmiképpen sem javaslom…

- Mit akarsz? - kérdezte a bártulajdonos.

- Védelmet ajánlok. Szép kis bár ez… kár lenne, ha bármi baj történne…

- Kifelé! - kiáltotta Gergő, de az idegen egyetlen szemvillanással jobb belátásra térítette. - Illetve… mennyi lenne ennek a díja?

- Látom, kezdessz észhez térni. - mosolygott a fickó. - Havonta egymillió. Nem egy magas díj…

- Ennyiért saját örzővédőt is alkalmazhatnék!

- De az nem lenne olyan hatékony, mint amilyenek mi vagyunk. - mosolygott nagyképűen az idegen. - Szóval akkor… megegyeztünk?

- Igen. - felelte lemondóan Gergő. - mikor fizetek?

- Most. - a válasz olyan magától értetődő volt, mint az egyszeregy. - Hozd a pénzt!

Gergő ránézett Cilikére, aki értett a szóból. Besietett az irodahelyiségbe, kinyitotta a széfet, és kivett belőle egymilliót. Nagyjából nem is maradt több. Megfordult, hogy kivigye, amikor a szeme hirtelen megakadt egy tárgyon, amit szintén a széfben őriztek. Pár pillanatig gondolkodott, aztán tétovázva visszatette a pénzt, és felemelte a pisztolyt. Aztán kisietett a szobából.

Az öltönyös idegen közönyösen várta, hogy visszatérjen. Cilike pedig benyúlt a zacskóba, amit magával hozott, és aztán hirtelen kiemelte a fegyvert. A boxon kívül senkinek sem tűnt fel az akció, azonban odabent hirtelen megfagyott a levegő. Cilike a fegyvert az idegen fejének szegezte, úgy sziszegte:

- Takarodj innen, te szemétláda! Ha még egyszer visszatérsz, vagy ha bármit megpróbálsz tenni ellenünk, utólérlek, és kinyírlak! Megértetted?

A férfi arca elfehéredett. Nyelt egyet, aztán lassan, óvatosan bólintott. Cilike úgy tartotta a pisztolyt, hogy az keményen belenyomódott az öltönyös arcába.

- Tűnés! - szólt Cilike, és intett a másik kezével.

Az idegen szó nélkül engedelmeskedett. Kisietett az ajtón, nem nézett sem jobbra, sem balra, nem fordult vissza, hogy átkokat szórjon, nem csinált semmit, csak menekült. 

Cilike utána nézett, aztán lassan az övéire. Mert az eltelt időben úgy hozzánőtt a szívéhez Gergő és Terike is, mintha tényleg a saját gyermekei lennének. 

- Így kell ezt csinálni. - mondta elégedetten. - Ha hagyjuk, ez itt szívta volna a vérünket akár mindörökké is. 

- Így viszont most vigyázhatunk mindenre… - morogta sötéten Gergő.